A Solar Impulse nevű szerkezet különlegessége, hogy elektromotorjait napelemek hajtják. Az Airbus A340-hez hasonló méretű repülőeszköz 64 méteres fesztávolságú szárnyain 12 ezer szilíciumcellát helyeztek el, azok gyűjtik be a nap energiáját a négy, egyenként 7,5 kW-os villanymotor működtetésére. A közepes családi autó súlyához (1,6 tonna) mérhető repülő fedélzetén egy négyszáz kilós akkumulátor is utazott – ebben tárolták a felesleges energiát, illetve felhős idő esetén (valamint éjjel) innen nyertek energiát.

Az 1999-ben a világot elsőként körbeléghajózó svájci kalandor most Madridból szállt fel, és tizenkilenc órányi repülés után a Gibraltári-szoros érintésével ért földet Rabatban. Az út során Piccard 5500 méter magasan is járt, ahol mínusz 29 fok volt a hőmérséklet. Az oxigénmaszkban megtett úton a gép átlagsebessége óránként 45 kilométer volt. A Solar Impulse éjszakai repülése a motoros haladás és a vitorlázás kombinációjával valósul meg: amikor süt a nap, és a cellák közvetlenül a motorokat (is) hajtják, a gép felemelkedik a 8500 méteres utazómagasságig, miközben az elemeket is feltölti. Éjszaka akkuról mennek a motorok, de a gép részben vitorlázva halad előre, folyamatosan veszítve a magasságából.

A svájci szerint eddigi útjaival sikerült bebizonyítania, hogy napelemek segítségével is repülhet az ember. Piccard következő nagy terve az, hogy 2014-ben napelemes gépével körberepüli a Földet. A Solar Impulse nevű naprepülő ötlete 2003-ban fogalmazódott meg. Az ötletgazda Piccard nevéhez fűződik a Föld első hőlégballonos körberepülése is. Az elmúlt években Piccard és gépe emelkedett a legmagasabbra (9235 méterre), illetve a leghosszabb időt is (26 óra 10 perc 19 másodperc) a Solar Impulse töltötte a levegőben.