Magyarország tíz nemzeti parkja közül az aggteleki 1985 óta működik. A világörökség részének nyilvánított húszezer hektáros terület háromnegyed részét erdő borítja. Rendkívül változatos állat- és növényvilágot foglal magába a föld alatt és felszínén egyaránt. „Fent” igazi ritkaságnak számít a kárpáti kék meztelencsiga, a császármadár és idén az év madarának választott egerészölyv is. Emellett az erdő otthont ad néhány hiúznak és egy nyolctagú farkascsaládnak is. Az idelátogatónak nincs mitől tartani, hiszen egyetlen ordas sem merészkedik a közelébe. Brehm, a német természettudós és író megállapította, hogy a farkas a világ leggyávább állatává változik, ha tele a gyomra. A növények között rendkívül ritkának számít a jelenleg virágzó kakasmandikó. Papucskosbor, osztrák sárkányfű és tornai vértő is megtalálható a park területén. Ezen a környéken őshonos fajnak számít a nemzeti park címerállata, a foltos szalamandra, melynek jellegzetessége, hogy utódját elevenen hozza a világra. Európa 28 denevérfajából 23 található meg Aggtelek barlangvilágában. Ezeket a föld alatti járatokat télen szállásnak, nyáron búvó- és szaporodóhelynek használják. A barlangtúrán felfedezhetjük még a szemercsés vakászkát is, ami nevéből adódóan vak. Ennek a rovarnak különleges ismertetőjele a hófehér színe, amit a pigmentsejtek hiánya okoz. Ezen kívül a barlang számtalan természeti csodát rejt magában, nagymértékű szabályosság jellemzi a fentről és lentről kinyúló cseppköveket egyaránt. Bármennyire is hihetetlen, de mint a legtöbb természeti adottságot, az Aggteleki-cseppkőbarlangot is az ember pusztítja a leginkább. Amíg nem vezették be az áramot, addig fáklyával világítottak, és ezzel sok korom rakódott a cseppkövekre. Az emberi kéz érintésével, az ujjakon található vékony zsírréteg miatt a kőzetek örökre megállhatnak a növekedésben.

A park a fenntarthatóság jegyében régi magyar gyümölcsfajtákat próbál megmenteni, addig még nem hasznosított tartalékok (elsősorban munkaerő és föld) igénybevételével. Ezek a gyümölcsök meglehetősen ellenállóak a betegségekkel szemben, ezért nincs szükség vegyszeres kezelésükre. Első benyomásra talán nem túl szépek, azonban felettébb egészségesek, terményük pedig rendkívül zamatos.

A cseppkő él – ha hagyják