Kétségtelen, hogy minden héten találnak olyan szoftvert, akár az Android Marketen, akár az Apple App Store-on (itt azért ritkábban), amelynek kifogásolható a viselkedése. Néhány napja a Marketről huszonkét, kártevőnek minősített alkalmazást távolított el a Google – közöttük olyat, amely a háttérben emelt díjas SMS-eket küldözgetett. Nyomatékosan le kell szögezni, hogy ezeket a használó maga telepíti, legtöbbször figyelmen kívül hagyva a figyelmeztetést, hogy az alkalmazás milyen rendszerszolgáltatásokhoz kér hozzáférést.

A három évvel ezelőttihez képest több ezerszeresére emelkedett az okostelefonok száma: százmilliós nagyságrendekről van szó. Amikor ennyi PC volt használatban, akkor volt a vírusok aranykora – erről pedig szó nincs se az Apple-, se a Google-platformon, a többi pedig ezekhez képest valóban annyival „néptelenebb”, hogy nem éri meg rájuk kártevőt írni. (Vírusokat manapság kizárólag pénzszerzés céljából írnak, nagyon durva átlagban 100 000 : 1 a „találati” arány, 5–20 dollár a bruttó „árbevétel” áldozatonként.)

Manapság a PC-s kártevőket is maga a buta, hiszékeny, figyelmetlen használó tölti le, telepíti, aktiválja. Alig-alig írnak olyan klasszikus „gyilkos” vírust, amelyet pusztán egy weboldal meglátogatásával megkaphatunk.

Az okostelefon annak ellenére biztonságosabb, mint a PC, hogy 1500 dollárba kerül az a hardver- és szoftverkészlet, amelyet egy bázisállomás közelében úgy lehet a forgalomba illeszteni, hogy sem a telefonálók, sem a szolgáltató nem veszi észre, de a köztes ügynök korlátlanul lehallgathatja az adatfolyamot, igaz, ma még csak a 2G-t.

Erre a biztonságra pedig nagy szükség lesz a közeljövőben. Néhány éven belül tömegesen elterjed majd az okostelefon-alapú mobilbankolás: a telefon helyettesíti a bankkártyát vagy az érintés nélküli (NFC) technológia segítségével, vagy az SMS vagy egyéb, egyedi alkalmazáson alapuló módszerekkel.