Nagy gond azonban, hogy az így termelődő energia hol feleslegesen bőséges, például éjszaka, hol meg kevés, a csúcsigények esetén. Ehhez kötődő probléma, hogy ugyanakkor a villamos energia tárolása nehézkes és többnyire drága. Hálózatba kapcsolódó szélrotorok esetén a tárolásra megoldást jelenthetnek a gáz-, a légsűrítéses vagy a szivattyús erőművek, de ezek sem problémamentesek (a gáz fogyóban, a vízerőmű építése drága, és nem is mindenütt alkalmas stb.). Izgalmasan új lehetőséget kínál, hogy az utóbbi években rendkívül gyors fejlődésen mentek át az akkumulátorok, és szerte a világban nagy erőkkel kutatják további megoldásaikat. Immár ipari kivitelben léteznek olyanok, amelyek megawatt nagyságrendű teljesítményt tudnak leadni, többé-kevésbé (egyelőre inkább kevésbé) hosszú időtartamig. Ez utóbbi tulajdonság nagyon fontos, mert a hálózatszintű teljesítmények tárolására képes akkuknál lényeges paraméterként belép az időtényező is. Jelenleg a hálózattal való együttműködésre alkalmas legnagyobb akkutelep az alaszkai Fairbanksben működik, nikkel-kadmium cellákkal. Tekintélyes teljesítményt képes tárolni, illetve igény esetén leadni: 52 megawattot. De mindössze tizenöt percig. Bizony eléggé rövid idő. Amellett a fel-és letöltési ciklusainak száma is csak néhányszor tízezer.

Ezért nagyon ígéretes az a most épülő óriás akkutelep, amely – ha majd elkészül – gigawatt nagyságú teljesítményt tud tárolni, és amikor a szükség úgy hozza, leadni. Méghozzá négy-hat órán keresztül, kisegítve ezzel a csúcsigények vagy az átmeneti hálózatkiesések alkalmából Dél-Kaliforniát. Az USA nyugati állama egyébként is nagyon komolyan veszi a környezetvédelmet: már évekkel ezelőtt előírta a fokozatos áttérést az elektromos gépkocsikra, amellett igen ambiciózus célja, hogy 2020-ra a villamos energia egyharmadát megújuló forrásokból nyerjék. A Mexicali ipari parkban most épülő óriási akkutelepet az a cég készíti, melynek már van referenciája Abu-Dzabiban, ahol egy japán vállalat akkumulátorait használják.

Kétségtelen, hogy az akkumulátorfejlesztés üteme nagyon felgyorsult a világban, kis és nagy méretekben egy aránt. A szakemberek szerint egy átlagember manapság naponta legalább két-három akkut használ a különböző eszközeiben. Egyes előrejelzések a hálózatszintű, nagy teljesítményű akkumulátorok piacát néhány éven belül évi 30 milliárd dollárra becsülik, írja az IEEE Spectrum szaklap. Számos előnyét lehet sorolni a „hagyományos” energiatároló erőművekkel szemben. „Nincs káros kibocsátás, nem szükséges hozzá víztáplálás, nem kellenek üzemanyag-betáplálások, és nem zajos” –állítja az amerikai AES elnöke, Chris Shelton, akinek cége több helyen is (például Texasban, Chilében) tervez vagy már épít ilyen, többször tíz megawattos létesítményeket, lítiumionakkumulátorokból.

Azért van még mit fejleszteni. Egyrészt a betáplálási időt jelentősen meg kell hosszabbítani, hogy ne csak a rendelkezésre állást tudják az akkumulátorok „kisimítani”, hanem tartós energiakieséskor is használhatók legyenek. De arra is gondolnunk kell, hogy életciklusuk lejárta után (ami jelenleg meglehetősen rövid), az akkumulátorok a környezetet igencsak terhelő hulladékokká válnak. Mindenesetre egyelőre még a feltörekvő, de tovább fejlesztendő és nem is olcsó akkus hálózati tárolórendszereknek versenytársként van mit behozniuk, ha meggondoljuk, hogy 2011 végén körülbelül egy gigawattot tároltak és adtak le a világban, míg a szivattyús erőművek 127 gigawattot.

Egy már létező kisebb lítiumionakkutelep Nyugat-Virginiában a szélenergiát tárolja