Földrengető klímaváltozás?
A New Scientist arról ír, nem ördögtől való az az elképzelés, hogy a klíma kihathat a földrengésekre és a lemezmozgásokra. Példaként említi Indiát, melynek mozgása (mármint a kéreglemezé) évmilliók alatt megváltozott, mert a monszunrendszer kialakulása óriási mennyiségű anyagot erodált a felszínéről. És csakugyan, az Indiai-lemez mozgása az utóbbi tízmillió évben felgyorsult, és ez egy szakcikk szerzői szerint a monszun intenzívebbé válásával magyarázható. Ez nem is kétséges, az viszont nehezen érthető, mi köze van ennek a jelenlegi klímaváltozáshoz. Talán az, hogy az éghajlat további melegedésével a jövőben a lemezmozgások gyorsulása-lassulása várható? Most még azt sem tudjuk, milyen távú, milyen mértékű lesz a felmelegedés. Becslések modellszámítások alapján persze vannak. Csakhogy senki sem tudja biztosan, hogy a globális éghajlatváltozásban mekkora szerepe van az emberi tevékenységnek és mekkora a természetes folyamatoknak.
Aztán jön a következő állítás: bőséges bizonyíték van arra, hogy az emberi tevékenység hozzájárulhat földrengések kipattanásához. Nagy gátak építését kétségtelenül gyakran kapcsolják össze a szeizmikus aktivitással. Néhány kutató a 80 ezer életet követelő 2008-as, 8-as magnitúdójú szecsuáni földrengést a Zipingpu-gát építésével hozza összefüggésbe, a gát csupán öt kilométerre van az epicentrumtól. A tekintélyes Science-ben jelent meg fejtegetés, mely szerint a tározóba feltöltött hatalmas víztömeg (320 millió tonna) csökkenthette a területen áthaladó törésvonal két oldala közötti feszültséget, így azok könnyebben el tudtak mozdulni egymáshoz képest. Feltehető persze, hogy a szeizmológusok többsége fenntartásokkal kezeli a teóriát. Az összefüggést ugyanis kizárt, hogy bizonyítani lehessen. Amúgy meg mi köze mindennek a klímához? Semmi.
Tény viszont, hogy a földkéregre nehezedő nyomás, különösen a tektonikailag instabil területeken, oka lehet a kéregmozgásoknak, sőt a magmatömegek felszín alatti mozgásainak is. Ismert, hogy a pleisztocén eljegesedés idején ott, ahol nagy tömegű és vastagságú jégtakaró alakult ki, a kéreg megsüllyedt, majd a jég elolvadása után ismét emelkedett; ez a folyamat Skandináviában még ma is tart. Ehhez csak annyit: a jelenlegi földi állapotok között nem tud annyi jég elolvadni, hogy számottevő tektonikai eseményeket váltson ki, mégpedig azért, mert nem nehezedik olyan súlyos jégtakaró a kontinensekre, mint a pleisztocén jégkorszakban.
A cikk említ egy példát arra, hogy nagy mennyiségű víztömeg áthelyeződése növelheti a földrengések gyakoriságát. A Húsvét-sziget térségében a környező tengerek vízszintjének húsz centiméteres csökkenése egy El Nino jelenség előtti passzátszélváltozás miatt átlagosan kettőről nyolcra növelte a havi földrengések számát. Megemlítenek egy az Alaszkai-félszigeten emelkedő vulkánt, a Mt. Pavlofot, amely gyakrabban tör ki télen, mint az év egyéb időszakaiban. Egy alaszkai vulkánkutató szerint ez azért történhet, mert a helyi téli viharok miatt harminc centiméterrel emelkedik a tengerszint, és ez valószínűleg felfelé nyomja a magmát.
Ha a felsoroltakat összegezzük, megállapítható, hogy a klímaváltozás és a tektonikai aktivitás közti összefüggés globális méretekben igen csekély. Sokkal nagyobb veszélyeket rejt az, hogy a felmelegedés bizonyítottan hozzájárul nagy földcsuszamlások kialakulásához. Sok helyütt hatalmas kőzettömegeket az örök fagy tart össze, melyről tudjuk, hogy egyáltalán nem örök. Ha ilyen régiók, különösen hegyvidékeken, tovább melegednek, a csuszamlások mérete és gyakorisága növekedhet. Ilyen esetek már szinte évente történnek például a Kaukázusban, Új-Zélandon, Alaszkában, de az Alpokban is.
Az új teóriák azonban nem apadnak el. A Miami Egyetem egyik legújabb közleménye szerint trópusi ciklonok is földrengéseket válthatnak ki azzal, hogy a lezúduló esők földcsuszamlásokat indítanak el, melyek csökkenthetik a törésvonalak stabilitását, és ennek következtében megmozdulhat a föld. Példaként említik a 2010-es pusztító haiti földrengést, ami másfél évvel az után pattant ki, hogy a szigetre alig egy hónap alatt két hurrikán és két trópusi vihar csapott le. Hasonló folyamatokra vezetnek vissza több tajvani földmozgást is.
