Bolygókutatók tiltakoznak az új űrtávcső ellen
Attól tartanak ugyanis, hogy a behemót teleszkópra szánt pénzt az ő költségvetésükből nyúlják le. Szeptember elején tizenhét bolygókutató nyílt levélben tiltakozott a döntés ellen, mert ezzel a lépéssel veszélyeztetve érzik saját programjukat.
A Hubble-űrteleszkóp utódjának szánt Webb-űrteleszkópnak az eredeti forgatókönyvek szerint már régen az űrben kellene keringenie, ehelyett valamelyik hangárban építgetik. A NASA az első verzió szerint 2001-ben szerette volna fellőni az egymilliárdos összegre taksált műszert, ehelyett az űrteleszkóp máig nem készült el, ellenben a végső ára a 8,7 milliárd dollárhoz közelít. A Fehér Ház jövőre 374 millió dollárt szánt volna az építésre, a szenátus azonban 870 millió dollárt szavazott meg a Webbre.
Az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) szakemberei már a Hubble-űrteleszkóp pályára állítását megelőzően, 1989-ben felvetették, milyen új űrtávcsőre lesz szükség a Hubble leállását követően. A NASA egy új generációs űrtávcsövet álmodott meg, amely az ezredforduló utáni években indulhat. Az eredetileg tíz méter átmérőjű főtükörrel megtervezett, elsősorban az infravörös tartományban mérő NGST (Next Generation Space Telescope) építésének ütemterve azonban folyamatosan módosult.
A kilencvenes évek közepén már 2007-es indítást valószínűsítettek, ám a költségek tovább nőttek. A programba nemzetközi partnereket vontak be (az európai és a kanadai űrügynökséget), továbbá az űrtávcső tükörátmérőjét hat és fél méteresre csökkentették. Az űrtávcső 2002-re nevet is kapott: a NASA korábbi igazgatójáról James Webb-űrteleszkópnak nevezték el.
Az indítást ekkor már 2013-ra valószínűsítették. Az eredeti koncepcióban szereplő egymilliárd dolláros költségigény időközben négy és fél, majd hamarosan ötmilliárd dollárra ugrott. Tavaly már 6,5 milliárdos költségről és 2015-ös indításról beszéltek, ebből lett mára 8,7 milliárd dollár és 2018-as start.
A bődületes költségnövekedést azzal magyarázzák, hogy a világűrben kipróbálatlan technológiát kell alkalmazni. Ahogy arról korábban beszámoltunk, a nagy tükörátmérő miatt a felbocsátás a mai hordozórakétákkal nem oldható meg, mivel a hordozórakéták átmérője miatt egyszerűen nem fért volna el a távcső a rakétában. Ezért a tükör 18 darab, hatszög alakú részből áll, melyeket a végleges pálya elérése után illesztenek össze.
Ilyen távcsövet a NASA még soha nem épített. Az űrtávcsövet a Földtől mintegy másfél millió kilométerre található, égi mechanikailag stabil egyik úgynevezett Lagrange-pont körül állítanák pályára. Bár ebben a régióban már keringenek űrtávcsövek, azok messze nem olyan bonyolult szerkezetűek, mint a JWST. Mondjuk nem is kerültek annyiba.
