Hogy eleink miért tartották a rőt hajat különlegesnek – és tartottak is tőle –, annak számos oka van. Az egyik, hogy relatíve kevesen hordtak vörös hajkoronát. A földgolyó népességének alig 1-2 százaléka vörös hajú. Márpedig a kisebbség mindig gyanús a többségnek, ráadásul a keveseket könnyebb is bántani. Igaz, számuk az északi féltekén jóval magasabb, 2–6 százalék között ingadozik. A skótoknál a leggyakoribb, akiknek 13 százaléka vörös hajú, fehér bőrű, szeplős.

A másik, irracionálisabb ok a szörnyű babonaság. Régen e hajszínt az ördög művének tulajdonították, és szegény vörös hajú nőket bizony tömegesen megégették. A vörös, ugye, a tűz színe is… Ma is tartja magát az a hiedelem, hogy a vörös nők vérmesebbek, szexuálisan aktívabbak. Ne csodálkozzunk, hogy a prűd középkorban a híres németalföldi festő, Hieronymus Bosch képein mennyi pokol tüzében égő meztelen, vörös hajú asszony látható.

Voltak persze „pozitív példák” is, például a XII. században uralkodó I. Barbarossa (olaszul Rőtszakállú) Frigyes, német-római császár, ám a hírességek csarnokában a „rőtök” igencsak kisebbségben vannak.

Áttérve az (ál)tudományra, érdekes módon a mai napig tartja magát az a hiedelem, hogy a vörös hajúak hajlamosabbak a vérzékenységre és a rosszabb sebgyógyulásra. Még olyan szakember is akadt, aki azt igyekezett bebizonyítani, hogy a vörös hajszín egyenes összefüggésbe hozható a sérv gyakoriságával. Csak nemrég jelent meg a British Medical Journalban egy nagy összefoglaló közlemény, amelyben a szerző, dr. Jonathan Barry számos korábbi, e témákban publikált tanulmány alapos elemzése után arra a következtetésre jutott, hogy ezeknek – ahogy ő nevezte – az anekdotáknak nincs semmilyen objektív alapjuk, illetve objektív bizonyítékuk.

Az viszont kétségtelen tény, hogy (eddig nemmegcáfolt, igaz, kisszámú egyénen bizonyított) cikkek láttak napvilágot, melyek szerint a vörös hajúak fájdalomküszöbe egy kicsit valóban alacsonyabb. A Journal of the American Dental Associationben, az Amerikai Fogászati Szövetség folyóiratában 2009-ben jelent meg a Kentucky államban lévő University of Louisville kutatója, Edward Lied közleménye.

Az amerikai orvos tíz-tíz önkéntes vörös, illetve sötét hajú, 19–40 év közötti nőt altatott el egy Desfluran nevű szerrel. Ezután mindegyikükre fokozatosan emelkedő, de persze ártalmatlan adagban áramütéseket mért. Amikor kiértékelte az arra adott önkéntelen izomrángásokat, kiderült, hogy a vörösöknek húsz százalékkal több érzéstelenítőre volt szükségük. A tudósok azt is tudják (vagy tudni vélik), miért: a melanocortin-1 nevű gén mutációja okozza. Ez a géndefektus nemcsak a vörös hajszínért, hanem a fájdalom iránti fokozott érzékenységért is felelős. Ha ez igaz, akkor vörösek érzéstelenítésénél és altatásánál bizony ezt is figyelembe kell(ene) venni.

És még egy senki által sem vitatott evidencia: a vörösek sajnos valóban hajlamosabbak a rendkívül rosszindulatú bőrrákra, a melanomára, amely csupán Magyarországon évente 1500 új beteget érint, és amelynek halálozása még ma is eléri a 25 százalékot. Igaz, ebben a vörösek nincsenek egyedül: minden fehér bőrű, világos hajú, kék szemű bőre fokozottan érzékeny a rosszindulatú elváltozásokra.

A vörös hajúaknak tulajdonított minden egyéb hajlam, fokozott testi és lelki érzékenység tudománytalan állítás. Babona.

Régen a vörös hajat az ördög művének tulajdonították, és a vörös nőket boszorkányként megégették