Mesterszinten a tudománykommunikációról

Kelet-Közép-Európában elsőként Magyarországon indul természettudomány kommunikációs egyetemi képzés – jelentették be tegnap az ELTE Természettudományi Karának Kommunikáció és UNESCO Multimédia-pedagógiai Központjának sajtótájékoztatóján. Az eseményen a kurzushoz kapcsolódó szakkönyvsorozat első két kötetét is bemutatták– mindkettő első a maga témájában a magyar nyelvű szakirodalomban.

A nyugati világban a tudománykommunikáció évtizedek óta létező „szakma”: egyrészt a jövő tudósait még az iskolapadban kiképezik rá, hogy hogyan tudják majd a saját tudományterületük eredményeit megosztani a nagyközönséggel, másrészt pedig a tudományos műhelyek maguk is foglalkoztatnak olyan szakképzett kommunikátorokat, akiknek nem a kutatás, hanem a népszerű ismeretterjesztés az elsődleges feladatuk. Ez a professzionalizáció Magyarországon mostanáig szinte nem létezett, s maga a tudománykommunikáció (még a legnagyobb egyetemeken, kutatóintézetekben is) csak esetlegesen működik. A szeptemberben az ELTE Természettudományi Karán beinduló kétéves (nappali és levelező) mesterképzés (MSc) gyökeres fordulatot hozhat. Két szakirányon (tudománykommunikáció-tudományos ismeretterjesztés, és múzeumi tanulás), illetve egy specializáción (tudománymenedzsment) képeznek majd tudományos újságírókat, múzeumpedagógusokat, intézményi kommunikátorokat. A képzésre felsőfokú végzettségű, természettudományos érdeklődésű, a természet- vagy a társadalomtudományok területén legalább 50 kreditetmármegszerzett hallgatók jelentkezhetnek (a műszaki, agrár, vagy orvosi egyetemekről is). A kurzus az országban működő mesterszakos kommunikációs képzések közül egyetlenként nem MA, hanem MSc fokozatot ad.

A két szakirányt, illetve az ott tananyagként szolgáló köteteket Falus András genetikus, illetveKordos László geológus méltatta – a két, ismeretterjesztőként is népszerű tudós előadásának közös konklúziója az volt, hogy a tudományos intézményekben folyó munka egyik legfontosabb szereplője az a személy (mostantól remélhetőleg szakember), aki a külvilág számára is érthető nyelvre fordítja le a kutatói tevékenység termékeit. Falus szerint ahogyan az első tanítójára mindenki emlékszik, úgy a tudományos pályára kerülő vagy a tudomány iránt érdeklődő emberben kitörölhetetlen nyomot hagy az is, aki elsőként beszélt előtte érthetően, érdeklődést keltve az adott területről.

A Tudományos újságírás című, a napokban megjelent könyv – amelyet főszerkesztőként lapunk tudományos szerkesztője, Palugyai István jegyez, és a szakterület gyakorló magyar, német és amerikai újságírói írtak – uniós összehasonlításban is az egyik legkorszerűbb ismeretanyag a témáról. Hasonlóan friss és hiánypótló írás A múzeumi tanulás kézikönyve – ennek megjelenésére pár hetet még várni kell.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.