Kollektort az erkélykorlátokra!
A nyersanyagszegény szigetországban az 1979. évi második olajválság hatására került előtérbe a napenergia hasznosítása, akkor elsősorban meleg víz előállítására szolgáló napkollektorokat szereltek a háztetőkre. 1980-ban 830 ezer ilyen készüléket helyeztek üzembe a fővárosban, ez volt a csúcs, míg jelenleg csupán pár ezer talál gazdára. A drasztikus visszaesés a válságot követő olajárcsökkenéssel magyarázható, hatására a kereslet is csökkent, de a lakosokat is már-már idegesítette a telepítő cégek erőszakos, házról házra járó értékesítő kampánya. A csúcsidőszakban több mint száz cég gyártott napkollektort, számuk mára pár tízre zsugorodott. A gyártók átálltak a napelemekre, mert egyre több célra kezdték használni az áramot, a kereslet érthetően megugrott.
A tokiói városvezetés elhatározásához a döntő lökést az állami napenergia-ösztönzési rendszer hiányossága adta, mert az szinte kizárólag csak az áramtermelő napelemekre korlátozódik. Szó volt ugyan arról, hogy a támogatási rendszert kiterjesztik a meleg víz előállítására is, de az utolsó pillanatban ezt ismét a bizonytalan jövőre halasztották. Ekkor döntött a városvezetés úgy, hogy saját kezébe veszi a dolgot, és önálló finanszírozású támogatási rendszert hirdetett meg. Ezt szakértői vélemények, számítások bekérése előzte meg, amelyek szerint ugyanakkora mennyiségű energia előállításához napkollektorral csupán egyharmadegynegyed akkora felületre van szükség, mint napelemmel, és a kollektor beruházási költsége is alacsonyabb a napelemnél. Tokióban 2009–2010-ben is volt pályázati rendszer napenergetikai támogatásokra, de míg napelemre 13 600 pályázat érkezett, addig napkollektorra mindöszsze 270, ami szintén a hőenergia háttérbe szorulását mutatja.
A napkollektor idén induló támogatási rendszere ötezer lakásra kétmilliárd jent (kb. 2,5 milliárd Ft) irányoz elő, a program öt éven keresztül folytatódik. A támogatás csak új építésű lakásokra vonatkozik, egy napkollektor felszerelésének mintegy egymillió jenes (kb. 2,5 millió Ft) költségének feléhez-egynegyedéhez fog támogatást nyújtani a városvezetés az építő cégnek.
A támogatási rendszer elsősorban a többemeletes lakóházak gazdaságos energetikai megoldását ösztönzi. Ezeknek a háztömböknek a teteje egyébként is kis felületet kínál a napelemek számára, viszont mivel a japán házak általában déli, délkeleti vagy délnyugati tájolásúak, ha a lakások erkélyei ilyen irányba néznek, az erkélyek korlátai kiváló lehetőséget nyújtanak kollektorpanelek elhelyezésére. A technikai elképzelés szerint a korlátok üveg-, műanyag vagy fémtábláit cserélnék ki az alig vastagabb kollektorpanelekre, a bennük felmelegedett hőátadó folyadék csöveken keresztül jut a 250-300 literes melegvíz-tárolóba, ahol a hőt átadja a víznek. Két-három panelből annyi hő nyerhető, amennyi elegendő lehet egy lakás padlófűtésére, továbbá fedezi a fürdőszobai és konyhai melegvíz-szükségletet is. Problémát a borús napok okozhatnak, akkor a gázbojler szolgáltatja majd a meleg vizet. Talán nem véletlen, a napkollektoros megoldást a tokiói gázművek fejlesztette ki.
A tokiói megoldásról nyilatkozott a Napenergia Fejlesztési Társaság szóvivője is. Sajnálatosnak tartja a napkollektorok eddigi háttérbe szorulását, megígérte, hogy a társaság PR-tevékenységével is mindenképp segíteni fogja a szoláris hőenergia hasznosítását. A felkelő nap országában is kell egy kis propaganda a napenergia sokoldalú kiaknázásához.
