Einstein 1916-ban közölt általános relativitáselmélete megjósolta a gravitációs hullámok létezését, amit azóta asztrofizikai megfigyelések igazoltak. A gravitációs hullámok földfelszíni megfigyelésére szolgáló kísérleti berendezések Amerikában 2002 óta LIGO, Európában 2004 óta VIRGO néven működnek. A már működő első generációs VIRGO-projekt mellett Európa a második generációs, érzékenyebb Advanced Virgo és a harmadik generációs, szuperérzékeny Einstein teleszkóp (ET)-projekt indítását tervezi. Az ET – valamint a hozzá hasonló amerikai és japán berendezések – a következő öt évtizedben a precíziós csillagászati és kozmológiai megfigyelések elsődleges eszközei lesznek.

„Az asztrofizikai, csillagászati megfigyeléseket a gravitációs hullámok segítségével új, korábban elérhetetlen tartományokra terjeszthetjük ki, ami az asztronómia mellett a kozmológia megújulásához vezethet” – tájékoztatta lapunkat Rácz István, az MTA KFKI Részecske és Magfizikai Kutatóintézet Gravitációelméleti osztályának vezetője. A fizikus szerint a fény számára csak az ősrobbanás utáni 300 000 év eltelte után vált átlátszóvá a Világegyetem, míg a gravitációs hullámok segítségével a Világegyetem sokkal korábbi folyamatairól is alapvető ismereteket kaphatunk. Ehhez új technológiák kifejlesztése szükséges, különösen a vákuumtechnika, a lézerfizika, valamint a számítástechnika és az informatika területén.

Az Einstein teleszkóp-program november 23–24-én Budapesten, az MTA székházában tartja ez évi tudományos tanácskozását. A budapesti tanácskozás egyik legfontosabb célja, hogy az eddig felmerült tizenegy európai helyszín közül kiválassza a négy legjobbat. A Mátra hegység nagyon jó eséllyel pályázik a továbbjutó négy hely egyikére – ezt a hitet a budapesti konferencia is erősíti. Ha eldől a helyszín, az EU pénzügyi hátterével, közel négymilliárd euróból, 10 év alatt egy olyan új, nagy kutatási központ épül fel, mely mintegy 50 évig üzemel majd. Az Einstein teleszkóp helyszínének eldöntésekor a geológiai adottságokon túl, fontos szerepet kap a fogadó állam kormányának, tudományt támogató szervezeteinek és kutatóinak összehangolt erőfeszítése. A tervek szerint egy geológiailag nagyon stabil, kis szeizmikus zajjal terhelt környezetben, mélyen a föld alatt kell felépíteni egy 10 km oldalhosszúságú, 5 méter átmérőjű alagutakból álló szabályos háromszög alakú alagútrendszert.

A versengő helyszínek részletes geológiai, szeizmológiai vizsgálata, a döntés előkészítése 2014-2015-ig tart. 2016-2017-re várható a helyszín kiválasztása, a konkrét helyre vonatkozó részletes tervezés. A szükséges alagútépítési munkálatok 2017–2018-ban kezdődhetnek és 2022-re várhatóan elkészülnek. 2021-ben kezdődhet a vákuumrendszer építése, rá két évre a detektorok kiépítése is elindul, míg az első adatok 2025-től várhatóak. A hasonló kaliberű nagyberuházásokkal (CERN LHC, Grenoble-i nagyfl uxusú neutronforrás) szerzett tapasztalat azt bizonyítja, hogy az ilyen volumenű csúcsberendezések tervezése, építése és működtetése a környék gazdasági fejlődésének motorjává válik. A csúcstechnológiai fejlesztés helye világszínvonalú tudásközpontot hoz létre, építőipari és egyéb kiszolgáló munkahelyeket teremt a kis- és középvállalkozási szektorban is, a külföldi vendégkutatók ellátása a vendéglátóipar színvonalát és bevételeit növeli. Rácz István szerint ezért is rendkívül figyelemreméltó az a tény, hogy a Föld mélyébe ágyazott Einstein teleszkóp létesítésének helyszíneként, a gyöngyösoroszi elhagyott ércbányában végzett mérések alapján a Mátra is komolyan szóba került