Egy véres gyilkosság helyszínén számtalan vérnyom rögzíthető. Ezek a vércseppek elkenődnek, szétfröccsennek, szétfolynak, szétterülnek, mielőtt megalvadnak. Az alvadt vértócsák rengeteg információval szolgálhatnak a tett elkövetéséről. Hol kapta az áldozat a halálos sérülést, ülő, fekvő vagy álló helyzetben érte a támadás? Volt-e esélye védekezni, és fröccsent-e vér a támadójára?

Mindezeket az információkat 3 dimenzióban összerakosgatni rendkívül fáradtságos művelet és sok tévedésre ad lehetőséget. Egy svájci kutatócsoport teljesen új módszert dolgozott ki a nyomok kiértékelésére. Első lépésben egy lézerszkennerrel feltérképezik a helyszínt, majd digitális kamerával rögzítik a vérfoltok helyét és alakját. Ezeket az információkat egy tachymeter nevű eszközzel háromdimenziós helyszínmodellé alakítják.

Az így összegyűjtött adatokat felhasználva kiszámítható a vércseppek tömege, sebessége és mozgásiránya. A gravitáció figyelembevételével többé-kevésbé pontosan megrajzolható a pályavonal és a kiinduló pont(ok). A háromdimenziós kép és az áldozaton talált sérülések pontosan leírják a történteket.

Egy angol csoport arról számolt be, hogy az eljárás segítségével sikerült egy nő megölésének körülményeit tisztázni. A 3D-s kép tanúsága szerint támadója, a férje fekvő helyzetben támadta meg és ölte meg.

A vérfröccsenés két kiindulópontra utal