„Nincs bennem semmi különös, szokatlan. Abban sincs, hogy tanulmányaim során mindig a nálam jóval idősebb diákok között tanultam. Ezen a helyzeten legfeljebb a társaim akadtak fenn, nekem ez volt a természetes” – mondja őszintén, póz nélkül, végtelen természetességgel az idén harmincöt éves Tao a Szemerédi-konferenciának helyet adó ELTE-épületben, a Gólyavárban. Taóról nagyon korán kiderült, hogy kivételes elme. Kétévesen olvasott, három és félévesen magániskolába került, de hat héttel később távozott onnan, mert a tanárok nem voltak felkészülve ilyen képességű diák képzésére. No meg Tao is nehezen ülte végig az órákat. Ötévesen újra iskolába került, nyolcéves sem volt, amikor középiskolás lett. Tízévesen ő volt a legfiatalabb versenyző a nemzetközi matematikai diákolimpiák történetében. Tizenkét évesen a diákolimpián adható legbecsesebb elismerés, az aranyérem is az övé lett, habár diákolimpiákra legfeljebb húszéves, középfokú iskolába járók jelentkezhetnek.

Folytatva a legeket: 14 évesen már egyetemista, a diplomáját 16 évesen szerezte meg. Tizenhét évesen ment az Egyesült Államokba. A Princeton Egyetemen 21 évesen doktorált, majd irány a kaliforniai UCLA egyetem. Huszonnégy évesen lett egyetemi tanár: előtte soha senkit nem neveztek ki ilyen fiatalon a neves egyetem történetében. Mára mintegy 140 cikket írt, amelyek mindegyike nagy hatásúnak mondható.

Harmonikus analízissel, parciális differenciálegyenletekkel, kombinatorikával, analitikus számelmélettel és reprezentációelmélettel foglalkozik. 2004-ben Ben Greennel bebizonyította a számelmélet egy régi, nevezetes sejtését: a prímszámok sorozatában van tetszőlegesen hosszú számtani sorozat. Páratlan módon ahelyett, hogy egy szakterületre koncentrálna, a matematika legkülönfélébb ágaihoz járul hozzá mélyrehatóan. 2006-ban elnyerte a matematika Nobeldíjaként is emlegetett Fields-érmet. Róla és munkájáról írt már a The New York Times, a DiscoverMagazine ésmegannyi folyóirat. Sikerei ellenére mégis szerény, nagyon nyitott ember.

„Egyszerű matematikus vagyok, aki matematikai problémákon gondolkodik. Lehet, hogy könnyebben, gyorsabban jutok el a megoldáshoz, mint mások, de nem a személyem a fontos, hanem a megoldás” – feleli arra a kérdésünkre, hogy miként tudja kezelni a szakmai rajongást, a tudományos közösség elismerését. Tao szerint a matematika temérdek problémája közül időről időre megoldanak néhányat, de közben újabbak is felmerülnek. Attól senki se tartson, hogy egy idő után elfogynak a felvetések. Tao alapvetően elméleti jellegű problémákkal foglalkozik, de nem lehet azt mondani, hogy ezeknek idővel nem lehetne gyakorlati hasznuk. A harminc-negyven évvel ezelőtti felismerések közül néhány ma a gyakorlati életben is hasznosul. Az ő munkáinak döntő többségéről még nem lehet látni, hogy a mérnöki munkában miként vehetik majd hasznukat. Egy általa kidolgozott módszernek köszönhetően azonban a gyógyításban kiemelkedő szerepet játszó MRI-vel már most rövidebb idő alatt jobb minőségű felvétel készíthető.

Tao professzor fontosnak tartja, hogy a tudományt a nagyobb közönség is értse. Évek óta vezetett blogján matematikai problémákat közöl, illetve tudományával kapcsolatos gondolatait osztja meg olvasóival. Meggyőződése, hogy az internet hatékonyabb tanítási módszer, mint a könyvalapú képzés. „Los Angelesben élek, ahol nem a matematikusok a legnagyobb sztárok. Nyugodtan végigmehetek az utcán anélkül, hogy felismernének. A filmsztárok életébenmeghatározó szerepet játszó nyilvánosságot természetesen nem hiányolom. Az én életem a hobbim, pontosabban a szakmám, azaz a matematika körül forog. Ezen a téren szeretnék újabb eredményeket elérni” – vallja Tao, aki szerint az amerikaik elismerik, hogy a matematika hatalmas szerepet játszik a fejlődésben, de ennél többet nem akarnak róla tudni. Az átlagembert ott sem érdekli, hogy milyen tudás áll a háttérben.

Az amerikai professzor szerint a magyar matematikának ma is nagyon jó a nemzetközi hírneve. Nem ismeri a magyar oktatási rendszert, de amit a matematikában az elmúlt száz évben a világnak adott ez a kis ország, az lenyűgöző. A problémák felvetése és megoldása különös gondolkodásra, megközelítésre vall. Napjainkban Lovász László, Szemerédi Endre, Lax Péter, korábban Erdős Pál volt meghatározó alakja a matematikának.

Órákat faggatnám, de tudom, mennie kell. Újabb előadásra siet. Talán éppen ott kap ötletet egy, a nagyközönség számára megfoghatatlan probléma megoldására.

Szemerédi 70

Háromszáz matematikus azért jött ezekben a napokban Budapestre, hogy a hetvenéves Szemerédi Endre professzort köszöntse. Félszázan a világ legjobb külföldi egyetemeiről érkeztek. Szemerédi Endre akadémikus két éve vette át a Rolf Schock-díjat. Ezt a jelentős nemzetközi tudományos és művészeti elismerést ugyanúgy a Svéd Akadémia ítéli oda, mint a Nobeldíjakat. Szemerédi professzor ugyanabban az évben megkapta az Amerikai Matematikai Társulat Leroy P. Steele-díját is.

Az MTA Rényi Alfréd Kutatóintézetének professzora az úgynevezett magyar matematika, azaz a kombinatorika, ezen belül is a gráfelmélet egyik legismertebb szakértője. A matematika ezen ágát néha egy kissé nagyképűen leszólták a matematika más területeinek művelői azzal, hogy ehhez csak furfang kell, komolyabb tudás nélkül. Nekik is csattanós választ adtak Szemerédi tételei, melyeket néhány éve a matematikai analízisben is felfedeztek. Azóta nincs olyan konferencia, hogy a főbb előadások ne Szemerédi Endre tételei körül forognának.

A matematika legkülönfélébb ágaihoz járul hozzá