Kezdő júzer megosztaná...
És a trükk működik: mióta egy cigarettásdoboznyi méretű készülékbe gyakorlatilag bármi – a HD-minőségű kamerától a hatalmas merevlemezen át az optikai zoomos objektívig – beépíthető, és alig akad olyan technológia, amelyik valóban indokolná a készülékcserét, ezek az apró, kényelmi(nek tűnő) szolgáltatások tartják mozgásban a piacot. Ma már mindenki gyárt YouTube-kamerát (a Kodaktól a Sonyig), a választék széles, az árak pedig zuhannak – a tizen-huszonezer forintos ársávban is válogathatunk a megosztásra képes készülékek között.
A YouTube-kamerákat látszólag nem sok különbözteti meg a többitől. Az egyik ilyen speciális jellemző a beépített (néhol egy rövid, kihúzható vezeték végén fityegő, máskor egyenesen a készülékházba integrált vagy éppen bicskaszerűen kinyitható) USB-dugó, amely a technikai antitalentumok számára is pofonegyszerűvé teszi a kamera számítógépre csatlakoztatását. (Amihez természetesen semmiféle illesztőprogram nem kell: a komputer automatikusan egy új külső meghajtóként érzékeli az eszközt, ugyanúgy, mintha egy pendrive-ot csatlakoztattunk volna.
A másik kihagyhatatlan elem a You-Tube-gomb, amelynek a segítségével a számítógépre kötött, internetet érzékelő készülék „egyetlen gombnyomásra” feltölti a kiválasztott saját gyártású videót. Az idézőjel használata persze indokolt, mert azért a dolog a valóságban mégsem ennyire egyszerű. Ahhoz, hogy az elkészült felvételek között egyáltalán válogatni tudjunk, valamennyire azért tájékozódni kell a kamera egyszerű menüjében. Hogy a készülék „lássa” is a YouTube-ot, ahhoz egy YouTube-fiókra is szükség van – a kamera azt a fiókot fogja használni, amelybe az adott számítógépről be vagyunk jelentkezve. Az ötlet kétségkívül forradalmi: a kameragyártók jó üzletet csinálnak abból, hogy az emberek szeretnek egy ingyenes alkalmazást (a You-Tube-ot) használni. Maga az elgondolás a mobiltelefoniparból ered, az első YouTube- és Facebook-képes mobilokat 2007-ben a Nokia mutatta be.
A kameraszektorban a Flip ébredt először (az úttörő kamerát Flip Minónak hívták, és 2007-ben nagyjából 150 dollárba került – ma ennél 30 százalékkal kevesebbet kérnek a készülék HD-verziójáért, az addig ismeretlen cégecskét pedig közben felvásárolta a Cisco). Látványos sikert aratott a Kodak első próbálkozása ezen a majdnem szűz területen: a Zi6, majd a Zi8 nevű kamerából már igazi tömegtermék lett. A JVC volt az első gyártó, amely már „igazi”, videokamera-formájú digitális felvevőbe is beépítette a You-Tube-alkalmazást (ennél a cégnél a JVC EverioGZ-MS100 számít a legbefutottabb YouTubekamerának). De ott van a mezőnyben a Samsung (a HMX-U10-zel) meg a Sony (a Bloggie-sorozattal), sőt – hogy egy „műfajidegen” példát is említsünk – az Apple is (az iPod Nano-ról ugyanolyan egyszerű a YouTube-ra tölteni, mint az alapértelmezett iTunes-ra).
Ha egy ötlet sikeres, akkor azt természetesen klónozzák. A hardveripar fantáziája sem ragadt le a YouTube-nál: ma már a Facebook, a Myspace, a Picasa, a Photobucket is ott szerepel a választható előtelepített alkalmazások között, és a divat nemcsak a mozgóképfelvevők, hanem a fényképezőgépek világában is terjed. Ráadásul az utóbbiak olykor ki is hagyják a számítógépet, és (wifi vel) közvetlenül az internetre pakolják a képeket. Ez pedig már tényleg a jövő: egyre valószínűbb, hogy a médiatárolás, -fogyasztás és -megosztás egyetlen helyszíne az internet lesz, gyorsabban, mint gondolnánk.
