Megkérdőjeleződött a DNS-tesztek megbízhatósága
A DNS-bizonyítékot aranyat érőnek tartják törvényszéki szakmai berkekben, hiszen a bűntény helyszínén talált DNS-minta segítségével azonosíthatják a bűntett elkövetőjét, illetve felhasználhatják a bizonyítás során.
A helyszínről származó DNS-mintából egy ún. DNS-profilt hoznak létre oly módon, hogy speciális területeket (lókuszokat) keresnek a kromoszómákon, és egyénenként változó, rövid DNS-szakaszokat, „rövid tandem ismétlődéseket” (STR-eket vagy allélokat) elemeznek. Ezután megbecsülik ezeknek az STR-eknek az összes vizsgált DNS-szakaszon való előfordulási gyakoriságát.
Az, hogy egy vádlott DNS-mintája egyezik-e egy bűntett helyszínén talált DNS-mintával, illetve ha igen, ez mennyire lehet a véletlen egybeesés műve, perdöntő lehet az ítélethozatalkor. A véletlen egybeesések kiszámítására használják a „véletlenszerű megegyezés valószínűsége” (RMP) kifejezést. Minél több speciális szakaszt elemeznek egyszerre, annál szélesebb a profil és annál kisebb a véletlenszerű egyezés valószínűsége, azaz annál nagyobb az esélye, hogy a mintában lévő és az adatbázisban szereplő DNS-profil megegyezzen.
E véletlenszerű egybeesések kiszámítására használt becsléseket kérdőjelezte meg nemrégiben egy amerikai és angol kutatókból és ügyvédekből álló csoport. A szakemberek szerint ezeket a becsléseket sosem ellenőrizték függetlenül, nagyszámú DNS-profilon. Mi több, amerikai és ausztrál DNS-adatbázisokba való betekintés alapján az is kétségbe vonható, hogy az egyes RMP-k értéke valóban olyan elenyészően alacsony-e, mint feltételezik.
A csoport amerikai vezetője, Dan Krane azért kéri, hogy hozzáférhessenek az amerikai nemzeti DNS-adatbázishoz (a CODIS-hoz), hogy tesztelhessék az RMP-k alapjául szolgáló feltételezéseket. Érveik nemrég jelentek meg a Science című tudományos lapban. A cikk egyik írója, Larry Mueller szerint a CODIS több mint 7 millió DNS-profilja az adatok óriási tárháza, és egy ilyen vizsgálat kideríthetné, hogy nem hibás RMP-egybeesések késztetik-e az esküdteket és a bírókat esetleg hibás döntések meghozatalára. Az adatbázisok független ellenőrzése azért is fontos, hogy megmaradjon a bírósági eljárások során világszerte alkalmazott DNS-bizonyítékokba vetett bizalom.
A kutatók azért szeretnék a CODIS-t átvizsgálni, mert választ keresnek arra, hogy az allélgyakorisági becslések vajon helyesek-e. A legtöbb becslés ugyanis kisszámú és régen elvégzett vizsgálatra épül, és vannak arra utaló jelek, hogy e vizsgálatokban bizonyos alléleknek nem a valódi gyakoriságát állapították meg néhány esetben. Ez azt jelentheti, hogy a bíróságokon bemutatott valószínűségi becslések hibásak. Krane szerint, ha megnézik a tényleges elkövetők adatbázisait, döbbenetesen nagy az eltérés a tapasztalt és a várt eredmények között.
Az egyik hibalehetőség az, hogy az adatbázisokban ugyanabból a profilból több is szerepel. A másik, hogy egy adott populációban az allélek gyakoriságára vonatkozó becslések hibásak. Ha ez utóbbiról van szó, fontos a téves becslések korrigálása. A meglepően magas számú egyezés harmadik lehetséges magyarázata az, hogy az adatbázisokban nagy számban szerepelnek rokonok, akiknek a DNS-profilja valószínűleg nagy hasonlóságot mutat.
Ha kis mennyiségű DNS-minta nyerhető csak egy bűntény helyszínén, vagy ha a minta károsodik, esetleg más személyekből származó DNS-sel keveredik, az összehasonlításhoz használható speciális DNS-szakaszok száma jelentősen lecsökken. Ez azzal jár, hogy a minták egyezésének statisztikai jelentősége kisebb lesz, a véletlenszerű egyezés valószínűsége pedig nő. Mueller szerint az adatbázisban történő keresések 5–10 százalékában vagy keverékekkel, vagy olyan DNS-profilokkal dolgoznak, amelyek 10 lókusznál kevesebbet tartalmaznak. Ilyen esetekben az RMP-k értéke sokkal nagyobb, tehát e becslések módosítása jelentősen módosíthatja az adatok bírósági értelmezését.
2003-ban, egy nyomozás kapcsán Krane korlátozott mértékben ugyan, de hozzáférhetett az ausztráliai Viktória állambeli DNS-adatbázishoz. Akkor a DNS-profiloknál tapasztalt ellentmondásokból arra következtetett, hogy az adatok adatbázisba való beírásakor történhetett hiba, mely 1000 minta esetén kb. egyszer fordul elő.
A kutatók által javasolt vizsgálat kideríthetné, hogy vannak-e a CODIS-ban ilyen jellegű hibák. Ez azért lenne fontos, mert az ilyen hibák miatt elveszíthetik a potenciális gyanúsítottat.
Az adatbázisok független szakértők általi vizsgálatát és a különböző elemzések elvégzését az FBI engedélyezhetné. Az FBI-nál viszont, bár tudatában vannak a kutatók kételyeinek, mi több, tervbe is vették némelyik probléma vizsgálatát, az adatbázishoz való hozzáférési kérelmet a titoktartási szempontokra hivatkozva minduntalan elutasítják.
