Egyedi működésű neurogliaform idegsejtet talált az agykéregben az MTA és a Szegedi Tudományegyetem Agykérgi Neuronhálózatok Kutatócsoportja Tamás Gábor neurobiológus vezetésével. Magát a neurogliaform sejtet a XIX. század végén fedezte fel – a sokak által máig legnagyobbnak tartott neurobiológus – Ramón y Cajal. Ez a sejt azért különleges, mert jeladó részei rendkívül sűrűn hálózzák be a sejt közvetlen környezetét.

Az idegsejtek agykérgi gátlásának két fő formája van: a gyors, illetve a lassú gátlás. Az 1980-as években jöttek rá, hogy milyen idegsejtek hozzák létre a gyors típusú gátlást. További húsz év kellett ahhoz, hogy megtalálják az agykéregben a lassú gátlásért felelős sejteket: ezt a sikert 2003-ban a Tamás Gábor vezette csoport érte el. A világ egyik vezető tudományos folyóirata, a Science, azonmód leközölte a neurogliaform sejtekkel kapcsolatos szegedi eredményt. A gyors gátlás néhány ezred másodpercig tart, ezzel szemben a lassú gátló hatás fél-egy másodpercig. A kutatókat a lassú gátlás magyarázata is érdekelte.

Az ötlet 1969-es és magyar. Az MTA korábbi elnöke, Vízi E. Szilveszter, akkor Oxfordban dolgozott, és az ottani farmakológusprofesszorral együtt rájött, hogy az idegsejtek között nemcsak szinapszisokon keresztül közvetlenül történik információáramlás, hanem az idegsejtek között úgynevezett térfogati jelátvitellel is. Akkor még nem tudták, hogy ez miként megy végbe, illetve az is kérdéses volt, hogy van-e olyan idegsejt, ami erre a működésre specializálódik. Eredményeik azt mutatják, hogy a neurogliaform sejt – elté rően a többi agykérgi idegsejttel – pontosan erre a különleges jelátviteli formára képes. Ezzel kapcsolatos eredmény jelent meg a minap a Nature-ben.

„Az idegsejtek alapvetően a csepegtető rendszerű öntözőhöz hasonlóan kommunikálnak egymással. A csepegtető öntözők pontszerűen a növények tövéhez juttatják a vizet. Ezzel szemben az általunk vizsgált, úgynevezett neurogliaform sejtek úgy működnek, mint a fű közepére kihelyezett szórófejes öntöző, ami párafelhővel borítja be a gyepet. A pontszerű információátvitel csak meghatározott helyeken történhet, vi-

szont egy adott térrészt beborító jelátvivő anyag, azaz esetünkben a neurogliaform sejt, minden ott lévő agyi sejthez vagy sejtrészlethez eljuttatja az információt” – magyarázza a felismeréshez vezető kísérletek zömét végző Oláh Szabolcs, aki szerint a neurogliaform az első agykérgi sejt, amiről kiderült ez a speciális működés.

A szegediek az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben dolgozó Nusser Zoltán és Lőrincz Andrea nyomán azt is elemezték, hogy ezek a neurogliaform sejtek célpontjai lehetnek-e különféle hormonoknak – például a stressz, illetve a női menstruációs ciklus alatt felszabaduló hormonoknak. Kiderült, hogy ezen hormonok jelenlétében a neurogliaform sejtek működése speciálisan megváltozik a többi idegsejthez képest. Vagyis ezek a sejtek jelenthetik a hormonok számára az agykéreg felé az egyik kaput.

Miért fontos ez az eredmény? Mert nem mindegy, hogy egy befolyásolni remélt agykérgi folyamatra csak pontszerűen hatunk, vagy van egy olyan sejt, amelynek működését megváltoztatva egy viszonylag nagyobb agyterületet tudunk befolyásolni. Stressz esetén például az ember sokkal érzékenyebben reagál a környezet hatá saira, ami egyeseknél akár túlzott is lehet. Nagyon sok hölgy tapasztalja azt is, hogy a menstruációt megelőző napokban fáj a feje, sokkal ingerlékenyebbé és érzékenyebbé válik. A szegedi kutatók feltevése szerint ezeket a folyamatokat az agykéreg felé pontosan ezek a neurogliaform sejtek közvetíthetik. Ahol ez túlzott (akár a menstruációs, akár stresszből fakadó hatásokra gondolunk), ott felmerülhet az igény arra, hogy gyógyszeresen kezeljék a jelenséget. Ekkor pedig nem mindegy, hogy az összes idegsejtre ható gyógyszert adnak, vagy elegendő a neurogliaform sejtekre speciálisan kifejlesztett gyógyszerek adása. Tamás Gáborék eredménye alapján az elvi lehetőség tehát adott kevesebb mellékhatású, de nagyobb hatásfokú gyógyszerek kidolgozására.

Eltúlzott stressz