Ma már a brit Louise Brownnak, az 1978. július 25-én született első lombikbébinek is két (természetes úton fogant) egészséges utódja született. Az elmúlt három évtizedben több millió mesterségesen megtermékenyített bébi jött a világra, még sincs arra válasz, hogy maga a lombik(módszer) hat-e a bébi öröklődő állományára. Jellemző, hogy Richárd Rawlins professzor, neves chicagói reprodukciós szakember, a The New York Times újságírójának kérdésére az felelte, hogy őt sohasem kérdezték a szülők az utódok genetikai kockázatáról, és talán ezért sem tette fel sok kollégája ugyanezt a kérdést...

Azért akadnak olyanok, akiket izgat a probléma. Egy nemrég megjelent amerikai közleményben 9,584 mesterséges, és 4792 természetes úton fogant gyerek "genetikai sorsát" hasonlították össze. A vizsgálatnál kizártak egyéb "zavaró" tényezőket. Például azt, hogy a lombikbébik között összehasonlíthatatlanul több az ikergyerek. Köztudomású, hogy az ikerszülés jóval kockázatosabb, több a több méhen belüli, és a koraszülésből adódó komplikáció - ám ezek nem genetikailag meghatározott betegségek.

Kiderült, hogy a lombikbébibabáknál a veleszületett betegségek aránya 2,4 százalék volt, a kontrollcsoport 1,1 százalékával szemben. Többek között szájpad-hasadékból, nyelőcső- és végbélfejlődési rendellenességekből, a szívben pedig úgynevezett kamrai sövényhiányból (lyukas szív) találtak többet. Ám ez az arány csak relatíve bizonyul soknak, mert így is jóval alacsonyabbnak bizonyult az egész Egyesült Államokra kivetített országos statisztikai átlagnál, amely három százalék körül mozog.

A messzebbmenőbb következtetések levonását az is akadályozza, hogy számos genetikusan meghatározott betegség nem a gyerekkorban, hanem jóval később, akár évtizedek múltával jelentkezik csak. Ezért dr. Feinberg és dr. Michael, a világhírű marylandi Johns Hopkins Kórház genetikusai a másik oldalról közelítették meg a kérdést. Ők olyan betegek adatait összesítették, akik bizonyos rákra hajlamosító öröklődő kórokban szenvedtek. Kiderült, hogy a lombikbébiknél sokkal gyakrabban fordultak elő. Ám, mert ritka betegségekről van szó, nem túl nagy betegszámból voltak kénytelenek levonni a következtetéseket.

Egyes tudósok, magának a mesterséges megtermékenyítés technikájának genetikai következményeit vizsgálták. A megtermékenyített petesejt érését, osztódását, annak sebességét a lombikban - igazából húslevesszerű anyagot tartalmazó Petri-csészében - mesterségesen befolyásolhatják, és ezzel a genetikai állományára is hatnak. Dr. George Haley, a Harward Medical School tudósa, lombikban fogant embriók őssejtjeiben regisztráltak is mesterségesen kiváltott génelváltozásokat, de ezek jelentőségét, összefüggését a később megjelenő betegségekkel még nem sikerült bizonyítani.

Ismét más módszerhez folyamodott Zen Rosenwaks, New York-i genetikus. Ő egyszerű kérdőíves módszert használt, és a lombikbébik szüleinek válaszait elemezve nem talált szignifikáns eltérést, az országos adatokhoz képest.

Ami pedig a gyakorlatot illeti: dr. Csaba Ákos, a Semmelweis Egyetem I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának genetikusa szerint nem zárható ki, hogy a mesterséges megtermékenyítés módja is befolyásolja a gyerek genetikai állományát, bizonyos génrendellenességek gyakoriságát. Ezért egyes IMF-beavatkozást követően a szakemberek a magzatvízből genetikai vizsgálatot javasol. Csaba doktor mindenképp arra ösztönzi a szülőket, hogy minél részletesebben kérdezzék ki a reprodukciós szakembert az elmerülő kockázatokról - köztük a genetikairól is.