Ilyenkor nehéz eltalálni a beteg állapotát figyelembe vevő, humánus terápia mértékét, kivédeni a túl- és alulgyógyszerelést. A német intenzív osztályokon fekvő végstádiumú, lélegeztetett szívbetegeknél gyakran feleslegesen folytatják a zsírszint- és gyulladáscsökkentő szerek adását. Nem egy helyen nem "vállalják be" a végső szenvedést csökkentő, ám kétségtelenül veszélyes, légzésbénító mellékhatású morfin adását.

"Túlgyógyítani" nem csak gyógyszerekkel lehet, sok a felesleges vizsgálat és műszeres beavatkozás. Előfordult, hogy akkor is használtak defibrillátort, amikor nyilvánvalóan értelmetlen volt, mert a tönkrement szív úgysem reagált az elektromos ütésre. Dr. Tamási Péter, a Pé-terfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet intenzív osztályának vezetője szerint többször kellene igénybe venni a klinikai pszichológusok segítségét is.

Az orvos persze nincs könynyű helyzetben, hisz nagyon nehéz megmondani, hogy a beteg valóban az utolsó napjait-óráit éli. Ám kellő rutinnal, főleg empátiával fel lehet készülni - és fel lehet a beteget készíteni - a végső út könnyebbé tételére.