Tigana és Giresse tökéletesen látott a pályán, az UEFA jelenlegi elnöke pedig három lehetséges megoldás közül nemegyszer a negyediket választotta, mert – amint arra a halandó emberek utólag döbbentek rá – az volt a legjobb. Ráadásul a valóban franciásan elegáns dirigens ugyanolyan mestere volt a befejezésnek, akár a passznak; jellemző, hogy 72 válogatott meccsén 41 gólt ért el. (Ebből kilencet az 1984-es – francia diadallal zárult – Európa-bajnokságon „szállított” futószalagon.)
Ez az utóbbi fél évszázad francia All Star együttesének egyik fele. A másikat az 1998-ban vb-arany-, 2006-ban pedig -ezüstérmet, s a kettő között 2000-ben Európa-bajnoki címet nyerő, non plus ultra korosztály adja. Közülük Lilian Thuram (142), Thierry Henry (123), Marcel Desailly (118) és Platini „reinkarnációja”, az ugyancsak kolosszális klasszis, szintén aranylabdás Zinedine Zidane (108) foglalja el a francia válogatottsági örökrangsor első négy helyét.
|
Thierry Henry és Lilian Thuram
Charles Platiau / Reuters |
Thuram éppen annyiszor szerepelt a nemzeti együttesben, ahányszor a brazil listavezető – és szintén jobbhátvéd – Cafu, aki két győztes vb-döntő után ünnepelt, ám 1998-ban dermedten nézte a kétgólos Zidane főszereplését a párizsi Stade de France 3-0-ás szabadtéri színpadán. A francia lajstromban élen álló kvartett után a Patrick Vieira (107), Didier Deschamps (103), Laurent Blanc, Bixente Lizarazu (mindkettő 97), Sylvain Wiltord (92) kvintett következik, de olyan hallatlanul bőséges a felhozatal, hogy e csillagos ötösből senki sem kapott helyet az „ötvenéves” tizenegyben.
Nem „játszhat” a Real Madrid emblematikus védő-fedezete, Claude Makelele sem (igaz, ő nem volt világbajnok), Fabien Barthez (87) viszont már bekerülhetett a kapuba, akárcsak David Trezeguet (71) a csatárpárosba állandó gólgyártó partnere, Henry mellé. (Olyan elválaszthatatlan szerzőkettős volt ez, mint minálunk a Szörényi, Bródy.)
Hegyi Iván sorozatának korábbi részei
S hogy miféle kvalitásokat meg teljesítményeket kellett itt értékelni, azt hűen tükrözi: a ’98-as finalisták közül a 2006-os világbajnokság döntőjéről már hiányzó Desailly egy másik csúcstalálkozón, az 1994-ben Athénben rendezett, soha nem felejthető Milan–Barcelona Bajnokok Ligája-döntőn – amelyen az ihletett formában futballozó vörös-feketék 4-0-ás diadalt arattak a Romario, Sztojcskov támadótandemmel, a mögött pedig bizonyos Guardiolával felvonuló katalán csapat ellen – a méltán Zseninek nevezett Dejan Szavicseviccsel együtt maximális 10-es osztályzatot érdemelt.
|
Zinédine Zidane és Fabien Barthez
Charles Platiau / Reuters |
De ez „semmi”. Platini és Zidane a mezén hordta egész pályafutásának kalkulusát...
