galéria megtekintése

Versmondók klubja

0 komment


Őri B. Péter

Másodszor rendezték meg a Nem­zeti Színházban a Vers a bajnoktól szavalóestet, amelyen világversenyeken sikeres magyar sportolók mondták el kedvenc költeményüket. Tavaly november 13-án, a magyar nyelv ünnepén zajlott az esemény; az idén is annak tiszteletére, csak néhány nappal korábban.

Az ötlet Buncsek Zoltán pécsi ökölvívóedzőé, aki gondolt egy merészet: sportolók álljanak a világot jelentő deszkákra, és szavalják el kedvenc versüket. A műsorról DVD-t készítenek, az abból származó bevételt a Sport Szava Alapítvány céljaira fordítják.

Mindig izgalmas, ha valaki más terepen próbálja ki magát. Jó, nem arra gondolok, hogy például egy marós operáljon, de ha tehetséges szavaló, miért ne... S ha ismert emberek szakmájuktól nagyon is eltérő közegben lépnek fel, az mindig érdeklődésre tart számot. Mennyire népszerű volt anno a színészek–újságírók rangadó: a Népstadionban alkalmanként 80 ezren lesték a futball amatőrjeit.

Anélkül, hogy bárkit meg akarnék bántani: a komédiások és a krónikások jobban bántak a labdával, mint a sportolók a szavakkal. Nem ­amiatt, hogy a színpadra lépő versenyzők hibáztak volna – az est folyamán senki sem bakizott, nagy gratuláció érte! –, sokkal inkább azért, mert a versmondás több annál, mint hogy kívülről elmondjuk vagy felolvassuk a költeményt.

 

Hangsúlyozások, hatásszünetek, metakommunikáció nélkül iskolai felelet színvonalú egy szavalat, ám nem szeretnék igazságtalan lenni, hiszen nem a Vers mindenkinek műsor felvétele volt a színházban, és senki nem akart konkurálni Latinovits Zoltánnal.

Kőbán a színpadon
Veres Viktor / Népszabadság

Sőt egészen nagyszerű, hogy aktív és már visszavonult sportolók napjaink „egésznapnyomkodomazokostelefonomat" világában verstanulásra fordítják az idejüket. Az kiderült a beszélgetésekből, hogy nem minden szereplő választotta ki maga a versét: többeknek ajánlották az adott költeményt. Név nélkül: akadt, aki azért mondta el éppen azt a művet, mert általános iskolás gyerekének köte­lező megtanulnia, így a szülő is bebiflázta.

Hárman a televíziós tehetség­kutatón is zöld szemafort kaptak volna Major Tamás zsűrijétől. Czene Attila, Kovács István nem elmondta: valóban szavalta a verset. Volt ­érzelem, mimika. Ezt az élményt fokozni tudta Kőbán Rita: a Romhányi-rímeket – a téma miatt jogos a jelző – marha jól interpretálta.

Két nagy érdeklődéssel várt, s az előzetes programban szereplő produkció elmaradt: nem lépett fel az esten – egészségügyi panaszai miatt – Rátgéber László, valamint – nem közölt okokból – Détári Lajos. Pedig érdeklődéssel várta volna a hallgatóság, amint „Döme" a mikrofonba búgja Romhányi József Focimeccsének veretes sorait: „Ezalatt a meccsen néhány sípcsont reccsen, / szerteszét vér freccsen. Fel sem veszi egy sem / a fetrengő játékost. Fontosabb a játék most. / A vad középcsatár átgázol a bekken. / Úgy esik az össze, hogy csak meg se nyekken, / azután a labdát megcélozza jól: góóóóóóól!"

Művek és szereplők

Jean Paul Belmondo- és Nelson Mandela-idézetek a bokszról (Petrovics Gabriella junior ökölvívó); József Attila: Gyermekké tettél (Szávay Ágnes teniszező); József Attila: Ó szív! Nyugodj! (Módos Péter birkózó); Radnóti Miklós: Éjszaka (Sors Tamás úszó, parasport); Nagy László: Ki viszi át a Sze­relmet? (Czene Attila úszó); Petőfi Sándor: Szeptember végén (Kökény Bea kézilabdázó); Aranyosi Ervin: Élj vidáman! (Gergely Gábor asztaliteniszező); Romhányi József: Marhalevél (Kőbán Rita kajakos); Nichi-ya Nikoletta: Határ a csillagos ég (Balogh Gábor öttusázó); Ady Endre: Léda a kertben (Besenyei Péter műrepülő); Túróczy Zoltán: Tanács (Kovács István ökölvívó).

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.