galéria megtekintése

„Valamit elrontottunk” – zuhan tovább a magyar foci

12 komment


Hegyi Iván

A labdarúgó NB I mezőnyének létszámát tizenkét csapatra csökkentették, de az „erők” összpontosí­tása nem járt eredménnyel: a nívó változatlanul gyönge, az átlagnézőszám alig 2841. S még ennyi sem lenne, ha az FTC nem produkálna 8245-ös középértéket.

Hogy nincs áttörés a labdarúgó NB I-ben, az nem kifejezés. Noha koncentrálták a (nem létező) erőket, és tizenkét csapatosra szűkítették a létszámot, a mezőny túlnyomó többségénél olyan mozdulatlanság tapasztalható, akár a sivatagban teljes szélcsendben.

A kivétel az FTC. Több tekintetben is. Egyrészt tizennyolc pontos előnnyel, 41-8-as gólkülönbséggel áll az élen, másrészt 8245 az Üllői úti átlagnézőszáma. Már ezzel is korrigál az úgynevezett első osztály változatlanul lesújtó látogatottsági adatain, de másképpen is javít a lehangoló tényeken, hiszen minden más pályán a ferencvárosiak vendégjátéka vonzza a legtöbb szurkolót.

Az érdeklődés tekintetében a helyzet talán még rosszabb, mint volt. Noha a nézőátlag valamelyest emelkedett – 2499-ről 2841-re –, ez szinte kizárólag az FTC növekvő, egyben viszonylagos vonzásának tulajdonítható. A kisugárzás azért relatív, mert volt idő, amikor a zöld-fehérek 43 462-es évi nézőátlagot produkáltak... De legalább az új stadionjuk több mint harmadát rendszeresen megtöltik. Igaz, marad még kétharmad, ám mennyivel jobb a helyzet a Ferencvárosban, mint a szintén luxusarénát emelő Debrecenben, ahol a befogadóképesség hetedével (3043) kell beérni. A drukkerek azért sem tolonganak, hogy a felcsúti katedrálist felkeressék: a futball Fejér megyei templomába alkalmanként 1670 hívő zarándokol el, igaz, a kegyhely látogatói így is többen vannak a nagy múltú MTK mostani törzsközönségénél (1044). Száz évvel ezelőtt, a magyar futball hőskorában a kék-fehérek 6357 drukkert számláltak meccsenként...

 

Egy mostani felmérés szerint az emberek 68 százaléka azért nem mutatkozik NB I-es mérkőzésen, mert alacsonynak találja a játék színvonalát. Másként: nem keveri a szezont a fazonnal. E válaszadók véleménye szöges ellentétben van Csányi Sándoréval, az MLSZ elnöke ugyanis nemrégiben újra kifejtette: „Érdemes kimenni a találkozókra.” Még a válogatott sikeres pótselejtezője után sem sokan hallgattak rá: a norvégok elleni visszavágót (2-1) követő fordulóban mindösszesen 8940 nézőt jegyeztek. Ez távol áll Csányi 2010-es víziójától – akkor 2020-ra tízezres nézőátlagot vetített előre; időközben ötezresre módosított –, és nincs közel ahhoz sem, amit Vági Márton, a szövetség főtitkára az idén februárban mondott: „Kétezer-tizenhétre az összes sta­dionban kulturált körülményeket teremtünk. Telt házas meccseket akarunk.” Az MLSZ-apparátus vezetője hozzátette: „Ehhez pedig az kell, hogy csökkenjen az élőben közvetített mérkőzések száma.”

Helyzetkép
Hegedüs Gábor / Népszabadság

Az kétségkívül megfogyatkozott, heti hétről kettőre. Meg kell azonban jegyezni, hogy néhány éve épp a szövetség emlegette a heti hetet különleges vívmányként... Újabban a korábbi monstre program töre­déke kerül képernyőre, de a kíváncsiság az NB I iránt nem és nem nő. ­Pedig a futball politikai kérdéssé vált a 2010-es évek Magyarországán. Hadas Miklós, a neves szociológus nem csupán silány nívójúnak és korruptnak nevezte a hazai labdarúgás jelenkori változatát, hanem olyannak, amelyet a politikai klientúra kiépítésére használnak. Erre mindenesetre rímelt, hogy Rétvári Bence államtitkár hálát rebegett a kormánynak az Eb-részvétel kivívásáért, mert szerinte az a kabinetnek az utánpótlás-nevelés kiemelt támogatásában, valamint az infrastrukturális feltételek megteremtésében játszott szerepének is köszönhető. A miniszter- (szolga-) lelkű elöljáró akkor persze nem szólalt meg, amikor már a múlt év augusztusára elfogytak a nemzetközi tornák prológjaiból egyhamar kiselejtezett magyar klubcsapatok, az itthon kiemelkedő, ám a szerény kvalitású Zseljeznicsarral szemben kettős vereséggel, szerzett gól nélkül búcsúzó FTC-vel együtt...

Az NB I-ben és annak nézői negligálásában tehát nincs módosulás, az Eb-szereplés nem a minőség kedvező változásából, hanem legfőképpen az UEFA létszámemeléséből fakad. A bronzérmes pozícióban lévő, milliárdokkal eleresztett Video­tonnal azonos pontszámmal a negyedik helyen álló Paks jobb időben kedves kis megyei első osztályú együttes lenne... Így aztán korántsem felfoghatatlan, nagyon is érthető a 2841-es átlagnézőszám. Ez Albánia (2513), Ciprus (2430), Horvátország (2872), Szerbia (2718) nagyságrendje. A magyar NB I látogatottsága mögött van Finnország (2046) vagy Szlovákia első osztályának (1961) népszerűsége. Ellenben meghaladja azt Kazahsztáné (3893), és magasan felülmúlja Ausztriáé (6652), Belgiumé (11 393), ­Dániáé (7063), Norvégiáé (6961), Svájcé (11 091), Ukrajnáé (6938).

„Valamit elrontottunk, ezt hűen tükrözi a bajnokság alacsony színvonala. A kritikák jogosak. Most több a pénz, jobbak a feltételek a sportágban, még sincs ugrásszerű fejlődés.”

Az önbírálat passzolna az előb­biekhez. Csakhogy e márciusi nyilatkozat egy hazai kosárlabda-szakembertől származik.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.