galéria megtekintése

„Valamit elrontottunk” – zuhan tovább a magyar foci

12 komment


Hegyi Iván

A labdarúgó NB I mezőnyének létszámát tizenkét csapatra csökkentették, de az „erők” összpontosí­tása nem járt eredménnyel: a nívó változatlanul gyönge, az átlagnézőszám alig 2841. S még ennyi sem lenne, ha az FTC nem produkálna 8245-ös középértéket.

Hogy nincs áttörés a labdarúgó NB I-ben, az nem kifejezés. Noha koncentrálták a (nem létező) erőket, és tizenkét csapatosra szűkítették a létszámot, a mezőny túlnyomó többségénél olyan mozdulatlanság tapasztalható, akár a sivatagban teljes szélcsendben.

A kivétel az FTC. Több tekintetben is. Egyrészt tizennyolc pontos előnnyel, 41-8-as gólkülönbséggel áll az élen, másrészt 8245 az Üllői úti átlagnézőszáma. Már ezzel is korrigál az úgynevezett első osztály változatlanul lesújtó látogatottsági adatain, de másképpen is javít a lehangoló tényeken, hiszen minden más pályán a ferencvárosiak vendégjátéka vonzza a legtöbb szurkolót.

Az érdeklődés tekintetében a helyzet talán még rosszabb, mint volt. Noha a nézőátlag valamelyest emelkedett – 2499-ről 2841-re –, ez szinte kizárólag az FTC növekvő, egyben viszonylagos vonzásának tulajdonítható. A kisugárzás azért relatív, mert volt idő, amikor a zöld-fehérek 43 462-es évi nézőátlagot produkáltak... De legalább az új stadionjuk több mint harmadát rendszeresen megtöltik. Igaz, marad még kétharmad, ám mennyivel jobb a helyzet a Ferencvárosban, mint a szintén luxusarénát emelő Debrecenben, ahol a befogadóképesség hetedével (3043) kell beérni. A drukkerek azért sem tolonganak, hogy a felcsúti katedrálist felkeressék: a futball Fejér megyei templomába alkalmanként 1670 hívő zarándokol el, igaz, a kegyhely látogatói így is többen vannak a nagy múltú MTK mostani törzsközönségénél (1044). Száz évvel ezelőtt, a magyar futball hőskorában a kék-fehérek 6357 drukkert számláltak meccsenként...

 

OLVASÓLISTA

Vélemény
Egy korszak vége?
Vélemény
Drága Csillagom!
Vélemény
Szőnyeg alatt
Vélemény
Emlékbútor
Vélemény
Hazudni tetszik

Egy mostani felmérés szerint az emberek 68 százaléka azért nem mutatkozik NB I-es mérkőzésen, mert alacsonynak találja a játék színvonalát. Másként: nem keveri a szezont a fazonnal. E válaszadók véleménye szöges ellentétben van Csányi Sándoréval, az MLSZ elnöke ugyanis nemrégiben újra kifejtette: „Érdemes kimenni a találkozókra.” Még a válogatott sikeres pótselejtezője után sem sokan hallgattak rá: a norvégok elleni visszavágót (2-1) követő fordulóban mindösszesen 8940 nézőt jegyeztek. Ez távol áll Csányi 2010-es víziójától – akkor 2020-ra tízezres nézőátlagot vetített előre; időközben ötezresre módosított –, és nincs közel ahhoz sem, amit Vági Márton, a szövetség főtitkára az idén februárban mondott: „Kétezer-tizenhétre az összes sta­dionban kulturált körülményeket teremtünk. Telt házas meccseket akarunk.” Az MLSZ-apparátus vezetője hozzátette: „Ehhez pedig az kell, hogy csökkenjen az élőben közvetített mérkőzések száma.”

Helyzetkép
Hegedüs Gábor / Népszabadság

Az kétségkívül megfogyatkozott, heti hétről kettőre. Meg kell azonban jegyezni, hogy néhány éve épp a szövetség emlegette a heti hetet különleges vívmányként... Újabban a korábbi monstre program töre­déke kerül képernyőre, de a kíváncsiság az NB I iránt nem és nem nő. ­Pedig a futball politikai kérdéssé vált a 2010-es évek Magyarországán. Hadas Miklós, a neves szociológus nem csupán silány nívójúnak és korruptnak nevezte a hazai labdarúgás jelenkori változatát, hanem olyannak, amelyet a politikai klientúra kiépítésére használnak. Erre mindenesetre rímelt, hogy Rétvári Bence államtitkár hálát rebegett a kormánynak az Eb-részvétel kivívásáért, mert szerinte az a kabinetnek az utánpótlás-nevelés kiemelt támogatásában, valamint az infrastrukturális feltételek megteremtésében játszott szerepének is köszönhető. A miniszter- (szolga-) lelkű elöljáró akkor persze nem szólalt meg, amikor már a múlt év augusztusára elfogytak a nemzetközi tornák prológjaiból egyhamar kiselejtezett magyar klubcsapatok, az itthon kiemelkedő, ám a szerény kvalitású Zseljeznicsarral szemben kettős vereséggel, szerzett gól nélkül búcsúzó FTC-vel együtt...

Az NB I-ben és annak nézői negligálásában tehát nincs módosulás, az Eb-szereplés nem a minőség kedvező változásából, hanem legfőképpen az UEFA létszámemeléséből fakad. A bronzérmes pozícióban lévő, milliárdokkal eleresztett Video­tonnal azonos pontszámmal a negyedik helyen álló Paks jobb időben kedves kis megyei első osztályú együttes lenne... Így aztán korántsem felfoghatatlan, nagyon is érthető a 2841-es átlagnézőszám. Ez Albánia (2513), Ciprus (2430), Horvátország (2872), Szerbia (2718) nagyságrendje. A magyar NB I látogatottsága mögött van Finnország (2046) vagy Szlovákia első osztályának (1961) népszerűsége. Ellenben meghaladja azt Kazahsztáné (3893), és magasan felülmúlja Ausztriáé (6652), Belgiumé (11 393), ­Dániáé (7063), Norvégiáé (6961), Svájcé (11 091), Ukrajnáé (6938).

„Valamit elrontottunk, ezt hűen tükrözi a bajnokság alacsony színvonala. A kritikák jogosak. Most több a pénz, jobbak a feltételek a sportágban, még sincs ugrásszerű fejlődés.”

Az önbírálat passzolna az előb­biekhez. Csakhogy e márciusi nyilatkozat egy hazai kosárlabda-szakembertől származik.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.