Unortodox szurkoló
Szurkolok.
Ez a tevékenység nem tartozik az értelmezhetetlen tartományba a futball Európa-bajnokság idején, főként egy spanyol-olasz meccsen, ám ezúttal - unortodox módon - nem a csapatoknak drukkolok.
Hanem például annak, hogy Leonardo Bonucci el ne csússzon, továbbá ne adjon rosszul haza.
Ha pedig nem játszik, akkor még véletlenül se akkor legyezzen a kezével a feje fölött, amikor az ellenfél Buffon kapujába talál, mert egyesek még arra asszociálnának, hogy a levegőbe csapott mintegy gólörömként.
Merthogy Bonucci az itáliai válogatott védője, akinek neve szerepel a legújabb fogadási botránnyal összefüggő nyomozás vádiratában. Meglehet, ártatlan, csupán valamelyik kókler belekeverte az ügybe. Ám Domenico Criscito el sem utazott a kontinenstornára, mert a hatóságok célkeresztjébe került.
Mármint nem egy L. Kolos, meg M. Tamás, s egyéb betű pont keresztnév kóddal ellátott magyarfociban szocializálódott svihák, hanem az olasz futballválogatott tagja.
És ezért nagy most a tét.
Ha a világ egyik legjobb nemzeti együttesének játékosai, a csúcsfutball sztárjai is érintettek a csalásokban, akkor a történet véget ér. Akkor ki kell ballagni a strandra, kilépni a nyolc tyúklépést, a kapufák közötti távolságot, s önfeledten szervezni a szinglik támadását a nősök ellen. Mert akkor fölösleges a haverokkal egyeztetni, a csajunkkal tárgyalni az estéről, kivetítőt keresni, mezt fölvenni, továbbá fölzabálni minden információdarabot a kedvenc csapatról.
Éppen ezért, nekem mindegy, hogy Spanyolország vagy Olaszország nyer. Ami a lényeg, az az: Bonucci jól válasszon cipőt, ne csússzon el a döntő pillanatban, s ragyogó becsúszást mutasson be menthetetlennek tetsző helyzetben. Az, ugye, biztos, hogy nem böngészi majd okostelefonján az oddszokat, s nem temeti arcát a kezébe, ha Balotelli Iker Casillas kapujába zúdítja a labdát.
Ma ezért szurkolok.
Meglehet, unortodox, de ma csupán a futballnak drukkolok.
