 |
Húszezer ember árasztotta el a várost
M. Schmidt János / Népszabadság |
A tíz kilométeres verseny rajtjához közeledve feltűnő párost pillantunk meg: Eszter és Barbara rózsaszín tüllszoknyában, tündérszárnyakkal, pirospozsgás arccal ballag hazafelé. Nyakukban a félmaratont teljesítőknek járó, rózsaszín szalagos érem. Illik a szettjükhöz.
Mint kiderül, a varázsruha csak a móka kedvéért került a lányokra, ám az érem nagyon is komoly: Eszter születésnapját ünnepelték egy jóleső futással. Az egyenes terep szinte meg se kottyant nekik, hét közben ugyanis a steptilt nevű edzésformának hódolnak, ami annyit tesz, hogy a Tabán lépcsőin végeznek különféle gyakorlatokat – őrületes intenzitással.
Vanja egyike azoknak, akik élénksárga, saját nevükkel ellátott pólóban futnak. Zágrábból érkezett, a Perpetuum Mobile elnevezésű futóklubbal. Az intézmény afféle iskolai szakkörként indult, ám akkora érdeklődés övezte, hogy egyesületté kellett bővíteni. Jelmondatuk: „Fél év alatt félmaraton!”
Bárki csatlakozhat a szervezethez, amelyben a rendszeres közös futások élményén túl tanácsokhoz is juthat teljesítménye növeléséhez, ahhoz, hogy hat hónap alatt zökkenőmentesen elérje a húsz kilométeres táv megtételéhez szükséges erőnléti állapotot.
Amúgy sokan érkeztek Zágrábból a budapesti Vivicittára, amely a helyszín miatt – a Margit-szigeten éppen virágba borultak a fák és az orgonabokrok – igazán lenyűgöző versenynek számít.
Így gondolja ezt Pohner Gyula is, úgyhogy a félmaraton után még teljesítette a tíz kilométeres távot is, hogy társai – Edina, Zsuzsa és Norbi – számára „húzóerőként” szolgáljon. Ők mind a bajai FuTeam SE tagjai, mottójukat – „Ismerd meg határaidat, de ne elégedj meg velük!” – igen komolyan veszik.
|
A mezőny a Szabadság hídon
M. Schmidt János / Népszabadság |
A Vivicitta könnyed átmozgató edzésnek tetszik ugyanis nagy küldetésükhöz, a Stafétamaratonhoz képest, amelynek keretében hat bajai és tizennyolc drezdai sportember hat nap alatt futva jut el a Bajától hozzávetőleg hétszáz kilométerre fekvő Salzburg városába. Hiába: ha az ember egyszer belelendül…
A Vivicittán kiemelt szerepet kap a jótékonyság is. Az UNICEF az idén először van jelen a versenyen: a szervezet képviselői 100-as számmal ellátott, élénkkék pólójukban messziről kiszúrhatók a tömegben. A százas a nemes célkitűzést, a „teljes immunitást” jelképezi: a jótékonysági futásból befolyó összeggel az UNICEF közelebb kerülhet ahhoz, hogy a Föld valamennyi kisgyermeke megkaphassa a legszükségesebb védőoltásokat.
D. Tóth Kriszta a szervezet jótékonysági nagykövete, versenyzésével pénzt gyűjt az interneten. „Pedig a futás nem az én műfajom. Úgy is mondhatnám: gyűlölök futni, ám ha nemes ügyről van szó, természetesen számíthatnak rám. Maga a verseny óriási buli, ráadásul én gyerekekkel együtt szaladok majd. Nagyon boldog vagyok, hogy vállalásomat túlteljesítettem: száz helyett százhúszezer forintot sikerült gyűjtenem az UNICEF számára. Úgyhogy azt mondom, a távot akár pókjárásban, három kölyökkel a hátamon is lefutom!”
A félmaraton győztesei. Férfiak: Berecz Lajos (Mezőtúr). Nők: Földigné Nagy Judit (Futóbarátok Egyesület).
