galéria megtekintése

Tízkeresztség

4 komment


Hegyi Iván

Ami az első számú európai klubtornát illeti, elátkozott csapat az Atletico Madrid, amely összesen két alkalommal játszott BEK-, illetve BL-döntőt, s mindkétszer úgy veszítette el azt, hogy ellenfele az utolsó pillanatokban egyenlített

Sergio Ramos
Kai Pfaffenbach / Reuters

A történelem annak ellenére is ismétlődött, hogy a csúcstalálkozók között negyven hosszú esztendő telt el.

Brüsszelben 1974-ben Luis Aragones nagyszerű szabadrúgásával a 120. percig vezetett a madridi együttes, ám a Bayern München őrző-védője, a gólt csak elvétve szerző Schwarzenbeck egyenlített (1-1), és a szintén a Heysel stadionban rendezett újrajátszás során az Atletico összeomlott (0-4).

 

Most Godin fejes (vagy inkább az efféle hibát a legritkább esetben elkövető, rettenetesen kimozduló Casillas potya-) góljával a 93. percig előnyben volt a piros-fehér együttes, akkor azonban a Real Madrid legújabb vezéregyénisége, Sergio Ramos menthetetlen fejest küldött Courtois kapujának jobb sarkába. Majd az ominózus 1-1-et követő kétszer negyedórás hosszabbításban az Atletico térdre rogyott (1-4)...  

Carlo Ancelotti, a „királyi gárda” itáliai mestere persze azt mondja: „Mindvégig hittünk magukban.”

Könnyen beszél, de nagyon nehéz perceket – mit perceket, másfél nyomasztó órát – élt át a kispadon. Részint saját maga miatt.

Sergio Perez / Reuters

A rendes játékidő legnagyobb részében „megfojtott” Real Madrid ugyanis csak akkor kezdett mutatni valamit, amikor a tréner a régen látott, de egyáltalán nem hiányzó Khedira, valamint a szintén rosszul kiválasztott Fabio Coentrao helyett beküldte Iscót és Marcelót.

Addig a szakvezető számára fontosabb volt a biztonság, mint a futball... Lehet mondani: végül is a labdarúgás győzött, mert a két „új” játékos – itt a lényeg: játékos – életet lehelt a bágyadt fehérekbe, sőt Marcelo abban az egy órában, amelyet a sorstól kapott, a csúcsformától távol lévő társainál végig magasabb színvonalon futballozó Di Mariával együtt a mezőny legjobbja volt.

Nem túlzás a végzetet említeni, hiszen a gondviselés is főszerepet játszott abban, hogy a brazil bekk – a többiekkel együtt – ráadáshoz jutott. Akármilyen pompás mozdulattal küldte a labdát a hálóba Sergio Ramos, a közvetlenül a záróra előtti egyenlítéshez óriási szerencse is kell.

„Mentő Ramos” – írta a Real Madridhoz közeli Marca, amely azzal a főcímmel jelent meg: „Bale valósággá tette a Real Madrid nagy álmát, a tizedik BEK- és BL-diadalt”. Merthogy a hosszabbítás első gólját a walesi labdarúgó szerezte (2-1). Ebben legalább annyira megmutatkozik a mázli, mint a „plusz három perces” egalizálásban, elvégre a 100 millió eurós játékos a hagyományos két félidőben csak csetlett-botlott, és a „királyiak” kevés gólhelyzetét meghökkentően zavart és ügyetlen mozdulatokkal elrontotta.

Kai Pfaffenbach / Reuters

Ám a 110. percben Courtois úgy ütött bele Di Maria lövésébe, hogy a labda a kapuvonal előtt felpattant, és Bale megkapta a lehetőséget, hogy két méterről, az üres hálóval szemben ne hibázhasson (2-1).

Ezzel a Király Kupa-döntő (Real Madrid–Barcelona 2-1) után az évad második nagy meccsén lett nyerő ember, a ráadásban már lépni sem tudó, fizikailag mélypontra kerülő Atleticóval szemben ugyanis Marcelo szóló- és Cristiano Ronaldo tizenegyesgólja már nem osztott, nem szorzott (4-1).

Courtois elkeseredetten emlegette: „Két percet kellett volna még kihúznunk.” (Kuipers holland játékvezető ötöt tett rá a kilencvenre.) Igen, ezen múlt. Mert a másfél óra döntő hányadában úgy zajlott minden, ahogyan az Atletico akarta: Diego Simeone edző szokásos kiszorító taktikája nyomán az ellenfél nem tudott kibontakozni. A tréner a lisszaboni katlanban nehezen viselte el a fordulatot, utóbb azonban emelkedetten nyilatkozott: „Nem kell könnyeket hullatni. Amennyiben mindent megtettél a sikerért, úgy nincs miért leszegned a fejed. Márpedig csak fél pont hiányzik a teljes boldogsághoz. Tízes skálán osztályozva az ebben az évadban nyújtott teljesítményünket, kilenc és felest érdemlünk.”

A győztesek közül a legnagyobb kő Iker Casillas szívéről esett le, s a kapus – az egyetlen Real Madrid-labdarúgó, aki a tizenkét évet felölelő kilencedik és tizedik BL-diadalnak is a részese volt – nem győzte ölelgetni a meccset a „sírból” visszahozó Sergi Ramost.

A hátvéd utóbb elmesélte, hogy Casillas azt súgta a fülébe: „Csuda pali vagy.” Magunk közt szólva, a kapus ennél cifrábban fogalmazott, de szavai nem tűrik a nyomdafestéket...

Vajon mit mondhatott Zidane-nak 2002-ben, amikor a francia labdaművész azt a felejthetetlen (2-1-es) kapásgólt lőtte Glasgow-ban a Leverkusennek? 

REAL MADRID–ATLETICO MADRID: 4-1 (1-0, 1-1, 1-1)
Labdarúgó BL-döntő, Lisszabon, 60 976 néző. Jv.: Kuipers (holland).
Real Madrid: Casillas – Carvajal, Varane, Sergio Ramos, Fabio Coentrao (Marcelo, 59.) – Modric, Khedira (Isco, 59.), Di Maria – Bale, Benzema (Morata, 79.), Cristiano Ronaldo.
Atletico Madrid: Courtois – Juanfran, Godin, Miranda, Filipe Luis (Alderweireld, 83.) – Raul Garcia (Sosa, 67.), Tiago, Gabi, Koke  – Diego Costa (Adrian, 9.), David Villa.
Gól: Godin (36.), Sergio Ramos (93.), Bale (110.), Marcelo (118.), Cristiano Ronaldo (120., 11-esből).

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.