Lehet persze a számokkal bűvészkedni, a hat elsőség kapcsán misztikus hasonlatokat keresni, okosnak tetsző szakmai megállapításokkal előrukkolni, a Roland Garros idei férfi versenyére visszatekintvemégis az a legjobb, ha – irigykedünk. Azokra, akiknek megadatott, hogy a Philippe Chatrier stadionban vagy a tévé előtt tenisszel tölthették a hét végét. Mert ők – szemlélőként – valóban történelmi esemény részesei lehettek. Nem Rafael Nadal hatodik párizsi elsősége okán, hanem azért, mert pénteken és vasárnap a salakpályás tenisz históriájának talán két legjobb mérkőzését láthatták.

Merészség ilyet mondani egy olyan sportág kapcsán, melynek versenyszakága is idestova másfél évszázados, és e hosszú história dicső salaklovagok tömegét adta a világnak. Gondoljunk csak bele, az urakmezőnyében olyanok emelték itt magasba a trófeát, mint Rene Lacoste, Henri Cochet, Yvon Petra, Rod Laver, Ivan Lendl vagy a hatszoros győztes Björn Borg. Vitathatatlan, hogy ők is remek ellenfelekkel küzdöttek, parádés meccseket vívtak, s akkor is érezhették talán a nézők, ez a csúcs, innen nincs feljebb.

Lehet, hogy így van, a mai szemlélő mégis azt mondja: a Federer–Djokovics elődöntő és a Nadal–Federer finálé a valaha is játszott salakpályás mérkőzések legjobbjai közé tartozik. Dinamika, furfang, erő, felkészültség, küzdőszellem. A régi idők teniszének minden szépsége ötvöződött a modern játék elemeivel. Hosszú labdamenetekkel, látványos ütésváltásokkal, fantasztikus taktikai, technikai megoldásokkal teli káprázatos produkciót láthatott a publikum. Mindkét meccsen drámai fordulatok követték egymást, nemcsak talpaltak és ütöttek a játékosok, hanem igazi profi módjára sakkoztak is – lépésekkel előre terveztek, s igyekeztek kikutakodni a vetélytárs gondolatát, megvalósítani saját tervüket.

A három tökéletes teniszező közül bármelyikük nyer Párizsban, abszolút megérdemelt a sikere. A végelszámolásnál aztán a 25. születésnapját ünneplő Nadal állt az első helyen, s ez így van jól. A vasárnapi finálét (sok egyéb tényező mellett) leginkább az döntötte el, hogy ha kitalált valamit Federer, arra Nadal mindig jó választ tudott adni, s nem csupán lezárta a megtámadott területet, hanem azonnal visszavágott. Ezzel szemben, amikor Nadal jött elő valami furfangos, formabontó, szokatlan dologgal, a svájci nem mindig állt készen a hatékony megoldással.

Párizs pozitívuma a magas színvonalú játék, s hogy ismét hárompólusúvá alakult a férfi tenisz. Nadal ül a trónon, de Djokovics már minden szempontból felkészült a hatalomátvételre, miközben a sokak által leírt volt világelső Federer jelezte, hogy itt van, s még éhes a sikerre. Kétségtelen, hogy a 16 Grand Slam-sikert jegyző svájci 2010 januárjában diadalmaskodott utoljára a négy nagy torna valamelyikén, ám a Roland Garroson nyújtott formája azt mutatja, 29 évesen is számolni kell vele. Ráadásul most ér a karaván a zöld mezőkre: jönnek a füves tornák, ahol Szuper Roger érzi igazán otthon magát. Nadal párizsi hatosával azonos értékű Federer wimbledoni hatosa; az elmúlt évtized róla szólt az angol fővárosban, s az idén vélhetően feledtetni akarja a tavalyi botlást (negyeddöntős vereség a cseh Berdychtől).

Szűk két hét van már csak hátra a június 20-i wimbledoni rajtig, ahol ismét a három gigász adhatja meg az alaphangot – ám szokás szerint itt több hír lesz a feltörekvő meglepetésemberekről, akik a gyors, csúszós füvön képesek kisiklatni az expresszt. Más kérdés, hogy Párizsban is közel álltunk Rafa bukásához: a bajnok a nyitófordulóban 1-2 szettállásról, kínkeservek árán tudott csak fordítani az amerikai szervatorony, John Isner ellen.

Mi, magyarok – szokás szerint –statiszták maradtunk Párizsban. Abban azért bizakodhatunk, hogy július elején nálunk teniszezik majd egy aktuális Grand Slam-bajnok. A Davis Kupa-mérkőzésre Gödöllőre látogató fehérorosz együttes kulcsembere a páros világranglistán 6. helyen álló, s a kanadai Nestor oldalán újdonsült Roland Garros-párosbajnok, Max Mirnyij lesz.

Világom, világom...

A férfi világranglistán: 1. Nadal (spanyol), 2. Djokovics (szerb), 3. Federer (svájci), 4. Murray (brit), 5. Söderling (svéd), 6. Ferrer (spanyol), 7. Berdych (cseh), 8. Monfils (francia), 9. Fish (amerikai), 10. Roddick (amerikai), ...227. Balázs Attila, ...234. Kellner Ádám. A nőknél: 1. Wozniacki (dán), 2. Clijsters (belga), 3. Zvonarjova (orosz), 4. Li (kínai), 5. Azarenka (fehérorosz), 6. Sarapova (orosz), 7. Schiavone (olasz), 8. Kvitova (cseh), 9. Bartoli (francia), 10. Stosur (ausztrál), ...44.

Szávay Ágnes, ...46. Arn Gréta.