Szabad, Európa?

Legutóbb a 2008-as Európa-bajnokság selejtezőin kapott ki Athénban a magyar csapat (2-0), de ez a kvalifikációs sorozat egészen más, mint az akkori... Az első kalapból az F csoportba sorolt, ám súlyos krízisben lévő görögök kilenc meccsükből egyet sem nyertek meg, ellenben hatot elveszítettek, még a feröeriekkel szemben is kétszer alulmaradtak.

A magyar válogatottat ellenben a legelső selejtező, az északírektől – az átgondoltan kiválasztott, majd az első tétmeccs után hasonló megfontoltsággal menesztett Pintér Attila szakvezető irányításával – elszenvedett 1-2 óta nem érte vereség, sőt nyolc selejtező mérkőzésen mindössze három gólt szedett be az együttes. Ebben persze szerepet játszott, hogy a leggyengébb csoportban kapott helyet, s hogy a Pintért követő két kapitány nemegyszer titkos adura számíthatott, mert időnként a kezdő tizenkettő tagja volt Fortuna is.

Legutóbb az osztrák játékvezető képében jelent meg, hiszen a jogosnak tetsző, ám meg nem adott feröeri büntető megítélése esetén a duplázó Böde Dániel második gólja bizonyosan nem születik meg, mert az ellenfél valamelyik labdarúgója éppen akkor lőtte volna a tizenegyest, amikor a hős cserecsatár a léc alá zúdította a győztes „dugót”. Ám a részletekben már fölösleges elveszni. A lényeg: nem akárkik nyomába léphetnek a jelenlegi futballisták.

A legjobb négy közé ugyan aligha jutnak az Eb-n, de – ez is nagy szó! – szereplők lehetnek, akár legutóbb a hetvenkettesek, akik közül Rapp Imre kapus, továbbá Albert Flórián, Bene Ferenc, Fábián Tibor, Kocsis Lajos, Páncsics Miklós már nem él. Itt van köztünk viszont Géczi István, Bálint László, Dunai Antal, Juhász István, Juhász Péter, Kovács József, Kozma Mihály, Kű Lajos, Szőke István, Szűcs Lajos, Zámbó Sándor, akárcsak a selejtezőkön bevetett Rothermel Ádám, Dunai Ede, Fazekas László, Halmosi Zoltán, Karsai László, Mészöly Kálmán, Müller Sándor, Nagy II János, Nagy László, Noskó Ernő, Vidáts Csaba.

Talán még maguk a mostani válogatott futballisták sem gondolták, hogy e kiváló elődöket követhetik az Eb-részvétellel, s bár a posztonkénti összehasonlítástól helyesebb kíméletesen eltekinteni, a maiak nevéhez fűződhet majd, hogy több mint négy évtized múltán kontinenstornán játszhat a nemzeti együttes. Igaz, az előző dekádok válogatottjainak nem adatott meg, hogy akár csoportjuk harmadikjaiként, akár másodikjaiként és egyenes ágon eljussanak az Eb-re.

De ez már a múlt. Momentán meglepően közel van ahhoz a csapat, hogy a jövő évben azt mondhassa: jelen!