Special Two

A vendéglátók pontosan tudták,mi a házi feladatuk: két gólt szerezni, és egyet sem beszedni. A lecke megoldását méltatva a brit lapok elsőként José Mourinho edző és teamje elszántságát emelik ki. A The Times szerint a portugál tréner „már nem olyan titokzatos, mint amikor a Porto – egy évtizeddel ezelőtt – megdöbbentette a Manchester United futballistáit és közönségét, és második londoni időszakának teljesítménye még nem érte el első Stamford Bridge-i periódusának minőségét, de a küzdőszellem ugyanolyan lánggal ég a szakvezetőben és játékosaiban egyaránt”.

A The Independent – Mourinho „nagy menekülésének” körülményeit elemezve – úgy látja, a telitalálatos cserék mellett a siker „az előre tervezhető helyzetek hasznosításában rejlett”. A Chelsea támadó ereje kezdettől nem ért fel a PSG-ével, így „a játék legünnepeltebb pragmatistájának más megoldást kellett találnia”.

A lap úgy véli: „José utolérhetetlen a nagy meccsekre tartogatott mesteri húzásokban.” Bár az utolsó három percig kétséges volt, hogy első hét BL-negyeddöntős túlélését képes-e a nyolcadikkal folytatni, a továbbjutást joggal tartják sokan a portugál Maestro személyes vívmányának. Nem engedte, hogy az első órában túl sokat vállaljon a csapat, mert tudta, ha már csak egy gólra van szükség, beküldhet még két csatárt, és a szerencsére bízhatja a mérkőzés sorsát.”

A végeredmény – a Manchester City sorsához hasonlóan – arra is utal, hogy a pénz nem minden. (Bár a „szegény” Chelsea-t se sirassuk...). A katari tulajdonos hiába költött az utóbbi két évadban nettó 225 millió fontot új játékosokra, a PSG eddig csak a francia bajnoki cím megszerzésével büszkélkedhet, a nemzetközi arénában nem tudta egy igazán nagy klub skalpját megszerezni.

A több mint kétmilliós példányszámú The Sun a szenegáli Demba Ba hozzájárulását emeli ki. Ahogyan félóra elteltével André Schürrle a vezetést, úgy az afrikai csatár – szintén a kispadról érkezve – a négy közé kerülést jelentő „kései” (azaz a legjobbkor esett) lesipuskás gólt szerezte. Az általában az „elfelejtett” állandó jelzővel illetett ex-newcastle-i támadójátékos a találkozó után enyhe szemrehányást tett a csatárait – Bán kívül Fernando Torrest és Samuel Eto’ót – szüntelenül bíráló Mourinhónak. Mint mondta, nem sok esélyt kapott az évad során, így a ritka lehetőséget ki akarta használni.

A népszerű bulvárlap történelmi összefüggésbe is helyezi a „hősies győzelmet”. A BL kieséses szakaszában korábban mindössze két csapat – a Barcelona és Chelsea – tudott kétgólos hátrányból fordítani a visszavágón. A duplázó kékek így Európa „Comeback Kingjeinek” tekinthetők.

Maga Mourinho mindössze annyit mondott, hogy „az a csapat, amelyik védekezésre állt be, megkapta a büntetését; amelyik viszont mindent beleadott, az megérdemelte a sikert”. A „special” és „happy” minősítéseit ezúttal igazán megszolgáló orákulum abban is jól döntött, hogy dizájner öltöny helyett tornaruhában és edzőcipőben érkezett a stadionba. Így első útja nem a vegytisztítóba vezetett az után, hogy – Ba gólját ünnepelve – sprinterként rohant a szögletzászlóhoz, és csatlakozott a kicsi a rakás, nagyobbat kíván játék önfeledt résztvevőihez.