Jobban nem is kezdődhetett volna a magyar, horvát közös rendezésű Európa-bajnokság harmadik győri játéknapja. Az addig mindkét meccsüket elveszítő lengyelek ugyanis 29:26-ra legyőzték a vasárnapi nyitányon a magyarokkal ikszelő – a csütörtöki vereséggel azonban máris elköszönő – oroszokat, így Németh András szakvezető játékosainak pályára lépése előtt eldőlt: a csapat minimum két ponttal a zsebében utazhat Debrecenbe.

Hogy a minimumból lesz-e maximum, vagyis a kettőből lesz-e négy pont, az a spanyolokkal szembeni fellépésen dőlt el, s ki tudja, miért, a pocsék első meccs és a nagyon is biztató folytatás után valami azt súgta: a tavalyi, szerbiai vb-n hét góllal kiütött ibériaiak ellen most sem lesz gond.

Cabral, Szamoránsky és Tomori (hátul) kartánca Szabó Miklós

Az olimpiai és világbajnoki bronzérmes rivális – amely hat éve, Macedóniában ért Eb-története csúcsára azzal, hogy második helyet szerzett a norvégok mögött – nagyjából hasonló produkciót nyújtott győri fellépésein, mint a társházigazda válogatott (a lengyelekkel feltörölte a padlót, az oroszokat éppencsak legyűrte), úgyhogy a kívülállók is érdeklődéssel tekinthettek a meccs elé: harcos órának néztünk elébe.

A prognózist aztán igazolta a kezdeti időszak,mert hiába szerzett vezetést Bódi már az első támadásból, hiába értékesítette a hétmétereseket sebészi biztonsággal Triscsuk, és hiába védett többször is bravúrral Kiss Éva, a tizenhárom perc alatt négy gólig jutó Carmen Martin vezérelte spanyoloknak eszük ágában sem volt leszakadni, sőt: negyedóra múltán – először a mérkőzésen – ők vezettek 7:6-ra.

Németh ekkor időkérésre szánta el magát, majd az ezúttal telt háznyi közönség két Kovacsicz-gólnak is tapsolhatott, ami igazán ritka alkalom ezen a kontinenstornán. Ezzel együtt őrizte egygólos előnyét a villámlábú vetélytárs, s bár a kontrákkal szemben többnyire tehetetlenek voltak a magyar játékosok, ami elment a réven, megjött a vámon: a szünetben 13:13-at mutatott a nagytábla, vagyis minden kezdődhetett elölről.

Amíg a lányok az öltözőben regenerálódtak, az arénából beszűrődő vastapsra lehettek figyelmesek annak nyomán, hogy a helyi szpíker fölfedezte a tribünön Polgár Juditot, az idén visszavonult sakkzsenit. A embernek meg az jutott az eszébe, hogy néhány jó húzást örömmel fogadna Tomoritól és társaitól is a második felvonásban...

Ám a parti a folytatásban is sokáig „döntetlen színezetű” volt, Tomori azonban mind ellenállhatatlanabban kézilabdázott, s a percről percre feszültebb hangulatban ennyi elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a vendéglátó két góllal meglépjen (39.: 19:17). Később háromra duzzadt a differencia, ám a spanyolok – a továbbra is tüneményes Carmen-alakításnak köszönhetően – hamarosan fordítottak (22:23).

Persze hogy a hajrá maga volt az őrület, s a végén – mint ilyenkor mindig – a fegyelmezettebb (na meg kicsit szerencsésebb) együttes örülhetett: ez pedig – megérzés ide vagy oda – a spanyol volt. A 27:26-os vereség azt jelentette, hogy a magyarok csoportmásodikként végeztek, s két ponttal a zsákban kezdik a középdöntőt. Szombat este, a románok ellen.

Eredmények. A csoport (Győr): Spanyolország–Magyarország 27:26, Lengyelország–Oroszország 29:26.

A végeredmény: 1. Spanyolország 6, 2. Magyarország 3, 3. Lengyelország 2, 4. Oroszország 1.

B csoport (Debrecen): Románia–Ukrajna 23:22, Norvégia–Dánia 27:21.

A végeredmény: 1. Norvégia 6, 2. Dánia 3 (82:79), 3. Románia 3 (71:78), 4. Ukrajna 0.