Russói magány
Aki a lettek elleni vereség után még kételkedett benne, pénteken végképp meggyőződhetett arról, hol tart a tavaly - története során először - a világbajnoki A csoportba jutó magyar válogatott. A rigai olimpiai selejtezőn - a házigazdáktól az első napon elszenvedett 7:3-as, kiábrándító játékkal párosuló vereség után - az ebben az évben a másodosztályban próbálkozó olaszok is megleckéztették Pat Cortina együttesét.
A mérkőzés leírásával fölösleges sokat bíbelődni, hiszen a hatvan percből legalább ötvenötben az történt a pályán, amit a rivális játékosai akartak. A nyitó harmadban előbb Ansoldi, majd Aquino vette be Szuper Levente hálóját, de az állásnál (0:2) lényegesen szomorúbb volt a látvány: az itáliaiak sebességben, technikai képességekben és ambícióban egyaránt messze felülmúlták az enervált magyarokat.
A folytatásban Pittis tovább növelte az előnyt (0:3), s bár ebben a játékrészben végre eljutott a rendkívül magányos Russo kapujáig egy magyar akció, a Vaszjunyin ígéretes beadására érkező Ocskay elpuskázta a lehetőséget.
Az utolsó felvonásban végképp demoralizálták ellenfelüket az olaszok, akik kettős magyar emberfórban (!) is gólt szereztek (0:4), s Chittaroni találata után félő volt, akkora „ruha" lesz a vége, hogy azt egy darabig nehéz lesz levetni. A rivális azonban megkegyelmezett, sőt: Svasznek egyetlen perccel az utolsó dudaszó előtt szépített (1:4). Ezzel legalább az eredményt sikerült kozmetikázni, ha az összképet nem is...
A svájci A vb-re készülő csapat - az ukránok elleni, vasárnapi meccs eredményétől függetlenül - már pénteken lemondhatott olimpiai álmairól (hogy aztán előzetesen egyáltalán ki és miért gondolta komolyan az esetleges vancouveri szereplést, az más kérdés...), s noha mostantól kizárólag az április végi, történelmi tornára készülhet, jobb ha már most tisztázzuk: a világbajnokságon az olaszoknál szinte minden részvevő erősebb lesz.