Találgatások helyett megvizsgáltuk, kell-e aggódnunk a lapunkban már kétszer tárgyalt műfű egészségügyi hatásai miatt. Az eredmények ismeretében több a kérdőjel, mint a vizsgálódás kezdetén.
hirdetés
Három mintát gyűjtöttünk: kettőt a főváros népszerű műfüves pályáiról, a harmadikat egy újbudai gyermekjátszótérről. Ez utóbbi anyagát, az EPDM-et szintén használják műfüves pályák töltésére, de futópályák borítására is szolgál. Alapesetben színtelen, tetszés szerint színezhető anyag.
A mintákat a BME Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszékének Műanyag- és Gumiipari Laboratóriumába vittük, ahol Horváth Zsuzsanna tudományos segédkutató és dr. Kállay-Menyhárd Alfréd adjunktus segített a megvizsgálásukban.
A mintákat lassan hevítettük szobahőmérsékletről 150 fokra. (Azért ilyen magas hőmérsékletűre, mert – amint azt a sorozat előző részeiben már kifejtettük – a műfüves pályák egy átlagos nyári napon könnyedén forrósodnak 70 fok fölé.) A tömegcsökkenés kicsi, de folyamatos volt, és mivel 100 fok fölött is folytatódott, kizárhattuk, hogy a mintákból csupán víz távozna. (Ez volt a másik oka annak, hogy jóval 100 fok fölé melegítettük azokat.) Az összevetéskor világosan látszott: a két gumiminta jóval többet veszített tömegéből, mint az EPDM. Feltételezésünk tehát beigazolódott; már csak azt kellett megtudnunk, pontosan milyen vegyületeket lélegeznek be a műfüves pályákon sportolók.
A BME Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszéke laboratóriumának vezetőjéhez, prof. dr. Balla József nyugdíjas egyetemi tanárhoz fordultunk segítségért. Ő úgynevezett gőztéranalízis-gázkromatográfiás-tömegspektrometriás mérést végzett a mintáinkon: 20 ml-es gőztér-analizáló edényben hevítette azokat harminc percen át – 70 fokra –, majd megvizsgálta a gőztér gázainak pontos összetételét.
Amint azt az első vizsgálatok során is tapasztaltuk: a műfüves mintákból kimutathatóan több gáz szabadult ki hevítéskor, mint a játszótéri műanyagból. A minták másfél százaléknál is kevesebbet veszítettek a tömegükből; kérdés persze, hogy az egy-egy pályára leszórt több mázsa gumigranulátum másfél százaléka is kevésnek tekinthető-e.
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság
Az első meglepetés az volt, hogy a legnagyobb koncentrációban D-limonént mutatott ki a gép. Ez arra enged következtetni, hogy a gyártáskor felhasznált anyagok egy részét gyümölcslevek tárolására használták. Noha a limonén nem rákkeltő – a parfümök jellemző összetevőinek egyike –, allergén vegyület. De vajon mit keres a gyümölcslé az autógumiban? Vagy ami még aggasztóbb: miként került a mintákba az 1, 1, 6-trimetil-hexahidro-naftalin? Szinte kizárt, hogy az újrahasznosított autógumikból. Magyarán: fogalmunk sincs, pontosan miből is készül a fekete gumiőrlet. Nem nehéz arra következtetni, hogy a gyártók használt abroncsok mellett mindenféle más hulladékot is felhasználnak a gyártásnál.
A mindkét mintában kimutatható toluol belélegezve mérgező, a talajba jutva komoly környezetvédelmi kockázatot jelent. Arról, hogy rákkeltő-e, még vitatkoznak a kutatók. A szintén jelen lévő n-hexán szerepel a veszélyes anyagok ÁNTSZ által kiadott magyarországi jegyzékében. Többféle policiklusos aromás szénhidrogént – úgynevezett PAH vegyületet – is kimutatott a gép. Az ilyen típusú vegyületek közül több – állatokban bizonyítottan, emberben lehetséges – rákkeltő, többségük súlyosan károsítja a vízi ökoszisztémákat.
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság
Bár Balla professzor kizárta annak lehetőségét, hogy kizárólag a gumiőrlet „kipárolgásától” legyen rákos valaki, azért teljesen megnyugtatni sem tudott bennünket. Elmondta, hogy a káros vegyületekkel elkerülhetetlenül érintkezünk a nap minden percében: a ruháinkat színező festékektől az ásványvizes palackokig. Ezeknek nem ismerhetjük a hosszú távú egészségügyi kockázatait. Az pedig, hogy együttesen, illetve egymással kölcsönhatásban mit okoznak a testünkben, gyakorlatilag vizsgálhatatlan.
Normális esetben a szervezet alkalmazkodik a káros vegyületek jelenlétéhez. A policiklusos aromás szénhidrogének például nagy koncentrációban jutnak a levegőbe erdőtüzeknél, de egy egyszerű hétvégi grillezéskor is bőven „eszünk” belőlük, ott vannak a füstben ugyanis. Az egészséges szervezet számára kis mennyiségben nem veszélyesek, ahogyan a gumi emissziója sem. De vajon mindenki egészséges-e, aki műfűre lép?
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság
Vizsgálódásunk során az is felvetődött: mi van, ha nem csupán a gumiőrlet problémás, de a polietilénből készülő zöld fűszálak is aggályosak? A polietilén gyártásánál használt orto-ftálsav-észterek ugyanis bizonyítottan egészségkárosító hatásúak.
A konklúzió tehát annyi: a villanyfényes sportpályák ellenére is sötétben tapogatózunk.
