Portugál a nagyszínpadon

A hatvanhatos összevetés különlegessége, hogy a vetélytársak egyike fél évszázada is a portugál csapat volt. Akkor Eusebiónak és társainak semmivel sem adtak több esélyt, mint a magyaroknak, a manchesteri Old Trafford stadionban mégis 3-1-re győztek; most Cristiano Ronaldo és a többiek favoritokként érkeztek Franciaországba, de – két szerény döntetlenjük nyomán – nem biztos, hogy még mindig azok...

Igaz, Bernd Storck, a magyar válogatott német szakvezetője kedden Lyonban határozottan kijelentette: „Portugália együttese változatlanul a csoportelsőség várományosa, sőt az aranyéremre esélyes együttesek egyike. Vitán felül világklasszis vetélytárs. Ezért nagy nyomásra számítok szerda este, pláne, hogy az ellenfélnek van miért kárpótolnia szurkolóit. Ám bízom fegyelmezett, rendszerezett játékunkban, továbbá a bátorságunkban, mert kurázsi is kell az újabb bravúrhoz. Joggal beszélhetek nagy mutatványról, hiszen ki hitte volna, hogy veretlenül, az első helyről várjuk a harmadik mérkőzést...” A szokásos „cristianózásra” szellemesen reagált a meccs előtti kötelező tájékoztatón: „Nem a hetes szám ellen játszunk. Tizenegy portugál lesz a pályán.”

A szokásosnál kis híján eggyel több segítővel, mert Pedro Caixinha, a katari Al Garafa portugál edzője tréfásan azt kérte telefonon Németh Krisztiántól, a dohai klub magyar labdarúgójától, hogy vegye kicsit könnyebbre a szerda esti találkozót... Németh kedden leszögezte: „Természetesen nem így lesz.” Majd hozzátette: „Nem szeretnénk lerombolni a rólunk kialakult képet.” Csatlakozott társához Lovrencsics Gergő: „Csoportelsők akarunk lenni.”

A portugálok nem ennyire magabiztosak, megviselte őket a két váratlan „iksz”. Ricardo Carvalho, az együttes harmincnyolc éves korelnöke óvatosan azt mondta: „Ha nem tudsz szárnyalni, lépésről lépésre kell haladnod. Az első cél most az, hogy végre győzzünk az Eb-n.”

Itt érdemes megjegyezni, hogy a szerda esti riválisok – akik az előző Eb-n elődöntősök voltak, és csak ráadás-tizenegyesekkel kaptak ki az egymás után másodszor aranyérmet nyerő spanyoloktól – régen repkedtek már: 2014 őszétől talán egyszer sem. Igaz, a mérlegük viszonylag kedvező – 13 győzelem, 2 döntetlen, 7 vereség –, ám hat alkalommal 1-0-ra nyertek, míg ötször 1-0-ra kaptak ki. Már jó ideje nem beszélnek róluk úgy, mint „Európa braziljairól”, és nem csupán azért nem, mert a dél-amerikaiak még csak nem is hasonlítanak korábbi önmagukra...

Ezzel együtt Rui Patricio kapus merészebben fogalmazott Ricardo Carvalhónál: „Tisztában vagyunk a képességeinkkel, valamint azzal is, hogy a pályán igazolni tudjuk azokat.” Fernando Santos szövetségi kapitány jóval tovább ment: „A családomtól azzal váltam el, hogy július tizenegyedikén érkezem haza.”

Mint tudjuk, tizedikén van a döntő...

Az eddig nyújtott teljesítmény alapján annak ellenére is nehéz lesz odáig eljutni, hogy – a válogatottságok számát tekintve – a mostani keretből öten tartoznak a portugál top 10-hez. A listát – ki más ? – a nemzeti együttesben 127-szer szereplő Figót legutóbb megelőző Cristiano (az Eb-n eddig inkább csak Hisztiano) Ronaldo vezeti; a negyedik Nani (98), a hatodik Ricardo Carvalho (88), a nyolcadik Joao Moutinho (86), a tizedik Bruno Alves (85).

Nagy Ádám csak tízszeres válogatott, de lehet, hogy hamarosan „portugál” lesz: a Benfica szerződtetné. A középpályás a fiatalon elhunyt Fehér Miklós után a második magyar futballista lehetne a nagy múltú klubban, amelyet edzőként sok honfitársunk szolgált Biri Jánostól Hertzka Lipótig, Guttmann Bélától Czeizler Lajosig, Schwartz Elektől Baróti Lajoson át Csernai Pálig.

De még ráérünk azzal törődni: Ádám, hol vagy?

Most az lenne a legjobb, ha a 16 közé jutott honfitársaink olyan sikerrel játszanák a Portugált, akár a Katona József Színház 1998 októbere óta...