Németh András kapitány csalódottan üldögélt a debreceni Főnix Csarnok sajtóközpontjában néhány perccel az után, hogy a magyar válogatott háromgólos vereséget szenvedett a horvátokkal közös rendezésű női kézilabda Európa-bajnokságon, s így lemondhatott elődöntős álmairól. Azt mondta, ennél azért jóval többet várt.
Fehéren-feketén kiderült hétfő este, hogy mire képes a magyar csapat a világ legjobbjai közé tartozó együttes ellen: nem sokra. A saját zenitjüktől messze járó dánok fegyelmezett játékkal, de tulajdonképpen semmi különöset nem produkálva iskolázták le az Eb társházigazdáját, amely – semmi kétség – kizárólag saját korlátainak áldozata lett. Amikor Németh Andrást megkérdeztem, a babát váró Görbicz Anita nélkül az előzetes várakozásaihoz képest gyengébb-e vagy erősebb a csapata, azt felelte: egyértelműen gyengébb, ennél sokkal jobb játékra számított.
A skandinávok elleni mérkőzés legfőbb tanulsága az volt, hogy a magyarok jelenlegi állapotukban képtelenek az improvizációra: teljes zavar lett úrrá rajtuk annak nyomán, hogy a rivális – kapusát lehozva –rendre hét mezőny játékossal támadott. Ugyanakkor még mindig a védekezés ment jobban (sőt Kiss Éva a kapuban egyenesen klasszis teljesítményt nyújtott), mert a támadásban látottak alapján nehéz volt eldönteni: az ötlettelenség vagy a megfelelő fizikai képességek hiánya-e a fő oka a góliszonynak. Az együttes vezéregyéniség nélkül, ad hoc módon, s mégis görcsösen kísérletezgetve igyekezett tartani a lépést vetélytársával, persze eredménytelenül.
A kapitány úgy látja, az Eb-mérkőzések okozta különleges terheléstől mostanra sokalltak be játékosai, ami dekoncentráltsághoz, kapkodáshoz vezetett.
