A kis Emmanuel tizennégy évesen kezdett el bokszolni, és kölyökként tudta: ha megnyer néhány mérkőzést, akár száz pesót is kereshet, s az már nem kevesebb mint három dollárnak felel meg... Majd huszonhárom esztendővel később, a múlt év május 2-án, Mexikó nemzeti ünnepén egy bizonyos Floyd Mayweather nevű elleni vereségével is nettó 125 millió dollárt könyvelhetett el.
A harmincnyolcadik évében járó filippínó klasszis valóban megérte a pénzét, hiszen a földkerekség legkiválóbb ökölvívói közé emelkedett azzal, hogy – a légsúlytól a nagyváltósúlyig – szinte minden súlycsoportban világbajnok lett. Figyelem: a légsúly 50,8 kilós kategória, a nagyváltósúly: 69,8 kilós...
Már 1998-ban a légsúly világbajnoka volt a WBC-nél, két és fél évvel később kispehelysúlyban az IBF világbajnoka lett. Következett a WBC nagypehelysúlyú vb-elsősége megosztott pontozásos győzelemmel Juan Manuel Marquezzel szemben 2008-ban, majd ugyanabban az évben a könnyűsúlyú világbajnoki cím a David Diaz elleni technikai KO-diadallal. Szintén 2008-ban megszakította a címmeccsek sorozatát, és Mikulás napján – két súlycsoportot ugorva – „agyonverte” Oscar de la Hoyát. Ez pályafutása csúcsának tekinthető, különös tekintettel arra, hogy De la Hoya soha nem adott fel meccset, s egyszer csak egy néhány számmal kisebb „gyerek” megtanította kesztyűbe dudálni...
Pacquiaónak voltak drámai és kis híján tragikus meccsei is. A 2009-es Ricky Hatton elleni, tanári, második menetes KO-ja után, a „manchesteri mexikói” becenévre hallgató brit az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott, majd alkoholba és drogba fojtotta bánatát. Az az év elhozta számára a WBO váltósúlyú világbajnoki címét – a Miguel Cotto elleni technikai KO-val –, majd a WBC nagyváltósúlyú övét 2010-ben, Antonio Margaritóval szemben szerezte meg, miközben a 147 fontos súlycsoportba 144 és fél fonttal mért be. Aztán 2012 decemberében, az immár negyedik Marquez elleni összecsapása „törékeny termetét megtörte” – vetélytársa a hatodik menetben kiütéssel nyert –, igaz, a kölcsönös padlózással tarkított meccset a tekintélyes Ring Magazin Az év mérkőzésének választotta.
A nagy súlyugrások miatt és azért, mert találkozóinak tekintélyes részét Texasban tartotta – ahol nincs doppingellenőrzés –, sokan tiltott szerek használatával vádolták, ám e gyanú soha nem bizonyosodott be. Jobb lett volna, ha ezzel kapcsolatban meg sem szólal, mert azt mondta, fél a tűtől, miközben – mai kifejezéssel – „tele van varrva” a karja...
Az ötgyermekes Pacquiao tehát – egyelőre legalábbis – visszavonul. A politikának, az éneklésnek és a kosárlabdának akar élni ezután. Apró szépséghiba, hogy pocsék hangja van – bármelyik éneklése kenterbe veri Vikidál himnuszát vagy Tyson Fury nótáját, mely a feleséghez szólt –, nehezen fejezi ki magát, és mindössze 166 centiméter magas. Talán nem véletlen, hogy edzője, Freddie Roach már a következő meccsét tervezi (Canelo vagy Terence Crawford ellen). Megint csak Pacquiaót vagy Fontolót lehet idézni: „Abba is hagynám, meg nem is. – Vagy nem?”
