galéria megtekintése

Ők voltak a riói olimpia igazi hősei

3 komment


Pető Péter

Mindig vannak a játékokon olyanok, akik őrzik az olimpia ­szellemiségét. Hősök, akik az igazságért folytatott harc eszközének tekintik a sportot.

Fekete kesztyűben nyújtotta kezét az ég felé az amerikai Tommie Smith és John Carlos az 1968-as mexikóvárosi olimpia 200 méteres futóversenyének eredményhirdetésén. A dobogón cípő nélkül, fekete zokniban álló amerikai versenyzők a faji megkülönböztetés ellen tiltakoztak. A polgár­jogi mozgalom emblematikus alakjait meghurcolták bátorságukért, kitoloncolták őket az olimpiai faluból, kizárták a játékokról, igaz, érmüket megtarthatták. Ma már a mozgalom, miként hazájuk is, hősökként tekint rájuk – nem csupán futásuk ­miatt –, egykori egyetemükön hatalmas szobrot emeltek tiszteletükre.

Olyan illúziónk ne legyen, hogy a NOB-nál ma megünnepelnék az egyenlőtlenség elleni harc nagyjait. A korrupciós ügyekben világklasszis ötkarikás szervezet mindent megtesz azért, hogy „semlegesítse" magát, a legmocskosabb diktatúrák bírálatától is eltekint, hogy mindenki támogatását megőrizze. Azaz amilyen keményen védi marketingjogait, olyan könnyen int búcsút értékeinek.

Az 1896-ban újjászületett olim­piai eszme, ugye, sok forrásból táplálkozott. Az ókori játékok, a görög hagyományok éppúgy alakították, ahogyan a tizenkilencedik század végének nemzetközi békemozgalmai, világkiállításai, sőt még a viktoriánus kor idején kialakult brit iskolarendszer tradíciói is. Ebből követke­zően fő ­értékei közé tartozott a béke, a kozmopolitizmus, az univerzalitás. Ám mindebből kevés maradt, Joseph Maguire és társai – lapunkban már többször idézett – tanulmányukban az olimpiai reklámok elemzésével majd egy évtizede kimutatták, hogy a modern kor olimpiája nem az esélyegyenlőséget, a kultúrák sokféleségét, a tiszta versenyt üzeni, hanem patriarchális, nyugati, elitista társadalomképet vetít.

 

A riói olimpia vizsgálata sem cáfolná következtetésüket, ám ennek a versenynek is megvoltak a főszereplői, akik viszont azt üzenték: a legnagyobb globális sportesemények egyike nem lehet értékmentes. Válogatásunk az ötkarikás verseny igazságkereső hősei közül.

5.

David Katoatau súlyemelő táncművészeti unikummmal lepte meg a közönséget a 105 kilós férfi súlyemelők versenyén. A bámulatos attrakció után kiderült, hogy nem csupán a műfaji keretek újragondolása volt a célja a hatodik helyezett sportolónak: a globális felmelegedés veszélyeire próbálta felhívni a figyelmet különleges mutatványával.

Katoatau, Kiribati
Katoatau, Kiribati
Stoyan Nenov / Reuters

Jó oka volt az elsőre önfeledtnek látszó, ­valójában mélyen keserű ünneplésre, mivel hazája, Kiribati lehet az éghajlatváltozás első „nemzeti áldozata". A vízszint emelkedése miatt a következő évtizedekre várható tragé­diáról üzent az emelő: a víz elsöpörheti országát a föld színéről. Ahogyan az Index kiszúrta, Katoatau már a múlt évben nyílt levélben figyelmeztetett arra, hogy emberek veszítik majd el otthonukat a klímaváltozás miatt. Akkor így fogalmazott:

„A nem túl messzi jövőben mindannyian elsüllyedünk." Ő most felemelkedett.

4.

Megvalósult Guor Marial álma: hazája színeiben rajtolhatott az olim­pián. A Népszabadság korábban részletesen bemutatta a futó szenvedéstörténetét: volt rabszolga, élt menekülttáborban, rokonait legyilkolták. A maratoni futó nem először szerepelt olimpián, ám Londonban csak függetlenként indulhatott, mert Dél-Szudánnak akkor még nem volt olimpiai bizottsága, amelyik akkreditálhatta volna.

Nyolc testvére halt meg
Nyolc testvére halt meg
Darryl Webb / Reuters

Szudáni mezben viszont rajthoz állhatott volna, de azt mondta: nem árulja el a hazája szabadságáért harcolókat. A függetlenségi háborúban nyolc testvére veszítette életét.

Rióban már Dél-Szudán színeiben szerepelt, ám a béke tudata nem nyugtathatta. A két ország közötti harcok kiújultak, megint lőnek. De Marial legalább már hazája zász­laja alatt futhatott.

3.

Tudta, hogy a riói olimpia megnyitóján a házigazdák csapata után talán a menekültek küldöttsége kapta a legnagyobb tapsot? Nem csoda, hogy a közönség hatalmas ovációval fogadta az olimpiai zászló alatt felvonuló sportolókat, elvégre ők mindannyian felfoghatatlan szenvedés után juthattak el a stadionba.

A brazilok után a menekültek kapták a legnagyobb tapsot
A brazilok után a menekültek kapták a legnagyobb tapsot
Stoyan Nenov / Reuters

A tíz versenyző között ott volt például a tizennyolc éves szíriai Yusra Mardini. A fiatal nő azután döntött a menekülés mellett, hogy bomba találta el azt a damaszkuszi uszodát, amelyben edzett. Embercsempésznek fizetett, hogy Euró­pába jusson. Törökországból csónakon vitték Görögországba, ám mielőtt elérték volna a partokat, megállt a motor. Beugrott a vízbe, magára tekerte a kötelet, húzta maga után a csónakot. Kiértek a partra, majd a Balkánon, Magyarországon át eljutott Németországba. Aztán úszott az olimpián.

Társai meg futottak, cselgáncsoztak. Demonstrálták, hogy az emberség legyőzhetetlen. Bármit állítsanak is erről kék óriásplakátok.

2.

Egészen biztosan az örökkéva­lóságnak készült a fotó, amelyen az látszik, hogy a tizenhét éves dél-koreai Li Un Dzsu és a huszonhét éves észak-koreai Hong Un Dzsong szelfizik. A két tornász közös képét Ian Bremmer ismert amerikai politikatudós a következő kommenttel tette közzé a Twitteren: „Ezért csináljuk az olimpiát". Abban kétségkívül igaza volt, hogy a fotó békét üzent, miközben a két ország háborúban áll egymással. Az pedig mindennél jobban jelzi a sportolók bátorságát, hogy röviddel a publikálást kísérő elfogódott értékelések után máris arról szóló cikkek jelentek meg: mi lesz velük?

Egyesített Korea
Egyesített Korea
Twitter

A kérdés elsősorban Hong Un Dzsongra vonatkozott, hiszen az észak-ko­reai versenyző a világ legmocskosabb diktatúráinak egyikében él, ahol se szabadság, se igazság, csak Kim Dzsong Un van. Meg egy bátor nő, aki egy képpel békét kiáltott azoknak, akik ölni tudnak a háborúért.

1.

Feyisa Lilesa a második helyen érkezett célba a férfiak maratonifutó-versenyén, a hajrában két kezét a ­feje fölé emelte, keresztet formált vele. Később elmondta: „Népemért, az oromókért tiltakoztam. Az etióp kormány megöli a rokonaimat, a barátaimat, a népcsoportot, amelyhez tartozom. Minden családtagom börtönben van. Ha beszélek velük, bajuk eshet. Megölnek vagy börtönbe zárnak. Azért tettem keresztbe a karom, hogy kifejezzem támogatásomat az oromóknak."

Az oromókért
Az oromókért
Athit Perawongmetha / Reuters

Nem tett másként az eredményhirdetésen sem, amikor ugyanígy demonstrált. Az Amnesty International is beszámolt arról, hogy ezreket tartóztattak le békés tüntetések alkalmával, a Human Rights Watch több száz megölt oromóról számolt be. Lilesa riói akciója után nem térhet vissza hazájába, ott alighanem halál várna rá. Mindenét feladta, hogy az igazságáról beszélhessen. Bár ezüstérmes lett, ragyogó teljesítménnyel nyert.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.