galéria megtekintése

Nem kispályás társaság

Az írás a Népszabadság
2015. 03. 17. számában
jelent meg.


Bruckner Gábor
Népszabadság

Hovatovább már havonta biggyeszthető oda egy-egy magyar rövid pályás gyorskorcsolya-siker mellé a „történelmi” jelző. A legújabb bravúr Liu Shaolin Sándor és a vele felálló váltó (Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang) érdeme a moszkvai vb-n: a Sportország SC tinédzsere, valamint a négyes is ezüstérmet nyert. Hasonló eredményekre nem volt még példa a sportág hazai históriájában.

Kissé fáradtnak hallom a hangját – mondom a telefonba Bánhidi Ákosnak, a válogatott edzők egyikének, aki örömmel ismeri el:

„Bizony, elhajoltunk egy kicsit az este, na de mikor, ha nem most?”

Valóban volt mit ünnepelni, tekintve, hogy magyar short trackesek eddig soha nem állhattak világbajnoki dobogóra, ráadásul az orosz fővárosban kétszer is megesett a nagy eset. Előbb a tizenkilenc esztendős Liu Shaolin Sándor nyakába akasztottak ezüstöt, miután – két kínai közé beékelődve – világklasszisok sorát előzte meg az 500 méteres döntőben. Aztán jött a magyar kvartett parádéja az 5000 m-es váltóban, amelyben megint csak a kínaiak győztek, s amelyben honfitársaink mögött értek célba Hollandia és Dél-Korea nagyágyúi, az orosz staféta pedig el sem jutott a döntőig...

 

Bánhidi úgy véli, mostanában szerencsésen állnak a csillagok, mert négy kivételes talentum is egy időben versenyez mifelénk. Közülük a néhány hete a szakág első hazai Világ Kupa-győzelmét szerző Knochot és Liu Shaolint művésznek, Sándor tizenhét éves öccsét, Liu Shaoangot csodagyereknek minősíti, míg Burjánt a társaság pótolhatatlan zongoracipelőjeként jellemzi. De hozzáteszi: „A tehetség csak akkor ér valamit, ha felszínre is tör, s itt kerül képbe a szakma.”

A tréner szerint elvitathatatlanok a három éve Magyarországra érkezett kínai edzőnő, Zhang Jing érdemei: a szakember remekül ötvözte az ázsiai stílust a korábban főleg kanadai alapokra helyezett magyar iskola jegyeivel. „Ezzel együtt azt mondom, az idei sikersorozat az egész szakágat dicséri, és azt bizonyítja: ha van fölötte fedél, van alatta jég, van benne alázat és van elhivatottság is, akkor olyan kis csapat is a csúcsokra érhet, mint amilyen a miénk.”

Az első és a harmadik helyezett kínai mellett az ezüstérmes Liu, a magyar fiú
Az első és a harmadik helyezett kínai mellett az ezüstérmes Liu, a magyar fiú
Ivan Szekretarev / MTI/AP

Megtudom, hogy amíg a short track eddigi nagyhatalmai hozzávetőleg tízezer fiatalból válogathatnak, addig idehaza jó, ha összesen százan űzik ezt a sportágat. A legjobbak átlagban négy-öt órát edzenek naponta. Hosszú korcsolyás társaikkal szemben nagy előnyük, hogy ők szabvány méretű hokipályán tréningezhetnek, míg Hunyady Emese utódai számára legföljebb három és fél hónapig tart az idény a Ligetben.

Azt már Liu Shaolin Sándor, a kínai apukától és magyar anyukától származó, hazánkban született – a zongoratanulásra még időben nemet mondó – őstehetség jegyzi meg, hogy a short trackban meghatározó a szerencsefaktor. „Ott, ahol hatvannal száguldoznak a sportolók, és millimétereken múlhat a győzelem vagy a bukás, értelmetlen jósolgatni a versenyek előtt. Ami biztos, a rengeteg munkának meglett az eredménye: végre a világ legjobbjai közé kerültünk, és éppen annyi esélyünk van nyerni, mint a kínaiaknak, a koreaiaknak, a hollandoknak vagy éppen az oroszoknak.”

Ezek után meg sem kérdezem Sándortól, hogy mit gondol, három év múlva Pjöngcsangban – a téli olimpiák történetében először – eljátsszák-e a magyar himnuszt. Ellenben annyit kicsikarok belőle: „Mostantól bármilyen bravúrt érünk is el, már nem számít bomba meglepetésnek. Fantasztikus érzés, hogy tényleg minden előfordulhat a jövő héten és 2018-ban is.”

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.