Negyed négyes döntő

Nem csoda tehát, hogy a PSG ellen megnyert tavaszi negyeddöntős párharc után a legtöbbször emlegetett szócska a „végre” volt, s ugyanígy az sem, hogy azóta folyton azt a közmondást emlegetik Veszprémben: evés közben jön meg az étvágy...

S az étvágy valóban jó a német sztárkülönítmény, a Kiel gárdája elleni ma délutáni mérkőzés előtt. (A másik ágon Barcelona–Flensburg mérkőzést rendeznek.) A dunántúli társulat legjobbjainak egyike, a tavaly még éppen a Kielt erősítő szerb Momir Ilics például odáig ment, hogy Európa legjobban védekező alakulatának nevezte jelenlegi klubját.

A BL gólkirályi címére jó eséllyel pályázó átlövő mindehhez hozzátette: „Pályafutásom során már kétszer foghattam a kezemben a BL-serleget, és úgy érzem, csupán órák választanak el a harmadik alkalomtól.”

Antonio Carlos Ortega, a spanyol tréner – aki játékosként hatszor volt részese a legértékesebb egyesületi trófea elhódításának – szintén rendkívül bizakodó. „Meggyőződésem, hogy egyetlen meccsen bármelyik ellenfelünket képesek vagyunk legyőzni” – mondta, ugyancsak kiemelve a garnitúra betonbiztos védőmunkáját, illetve azt, hogy a spanyol játékosok érkezésével sokat bővült a taktikai repertoár, így „a Veszprém ideális összetételű, nehezen kiismerhető csapattá nőtte ki magát”. Igaz, a Kielnek aligha van már hova nőnie.

Az egyaránt háromszoros Bajnokok Ligája- és EHF Kupa-győztes, 19-szeres német bajnok (a bivalyerős Bundesliga dobogójának tetejéről 1994 óta mindössze ötször lemaradó) csúcsgárda a múlt évben „oda-vissza” csak egy góllal múlta felül a Veszprémet, ami már akkor is azt jelezte: korántsem áthatolhatatlan a távolság a két együttes között.

Azóta a bakonyiak tovább izmosodtak, s bár a Kiel sem gyengült vészesen (igaz, Ilics távozását – és persze érkezését – a világ bármely klubja megérezné), ma már nehéz lenne egyértelmű választ adni arra a kérdésre, melyik keret az acélosabb.

A németek kapuját két svéd, Palicka vagy Sjöstrand őrzi, a mezőnyben ott van a kölni víkenden tulajdonképpen hazai pályán szereplő Sprenger, Klein és Zeitz, a dán Toft Hansen, az izlandi Palmarsson, a cseh Jicha, valamint a – nem is olyan régen még veszprémi – szerb Vujin. Soroljuk még? Azok, akik jártak már Kölnben, a Final Four húszezres csarnokában, megerősíthetik: a létesítmény egyedi atmoszférájú, a hangulat magával ragadja a leghűvösebb kívülállót is.

Hát még a „körön” belül lévőket! Kétségünk ne legyen, az odahaza évek óta hétről hétre trenírozó magyar drukkerek – noha hivatalosan csupán ötszáz belépőt kaptak, a hírek szerint az interneten több ezer honfi társ szurkoló jutott jegyhez – megkísérlik hazai pályává varázsolni a bő másfél évtizede megnyitott arénát.

Rajtuk aligha múlik, s ha a pályán lévők is hozzák a maximumot, akkor teljesül az első kívánság, és a Veszprémnek vasárnap nem negyed négytől, hanem csak délután hattól lesz dolga. Különleges program főszereplőjeként, a döntő döntőjében.

A Final Four programja. Ma: Veszprém–Kiel (15.15), Barcelona–Flensburg (18). Vasárnap: a harmadik helyért (15.15), döntő (18).