A Manchester United 2-0-ás gelsenkircheni győzelme után könnyen vette a BL-elődöntő visszavágóját Sir Alex Ferguson, mert a következő kezdő tizenegyet küldte a pályára: Van der Sar – Rafael, Smalling, Evans, O’Shea – Anderson, Gibson, Scholes – Valencia, Berbatov, Nani.

Se Ferdinand, se Vidics, se Giggs, se Hernandez, se Rooney... (Hogy Evráról, Carrickről, Park Ji Sungról, Fletcherről ne is beszéljünk.) Azaz a „kettő” játszott szerda este; hiába, a Premier Ligában három pontra csökkent az MU előnye a Chelsea-vel szemben, és vasárnap Manchester United–Chelsea csúcstalálkozó következik.

A házigazdák a „fakóval” is uralták a játékot, és bő fél óra múltán már 2-0-ra vezettek. Előbb Gibson príma átadását a kiugró Valencia gurította a jobb sarokba, majd Neuer kapus egyszerűen „bevédte” Gibson korántsem menthetetlen lövését. Az addigi játék alapján gelsenkircheni közbeszólásra nem volt esély, ám a 36. percben Jurado váratlanul szépített (2-1).

A második félidőben sokáig semmi nem történt, aztán a 71. percben Nani ritmust váltott, s bár visszapasszolt labdája után Anderson előbb lecsücsült, gyorsan felpattanva a jobb sarokba lőtt. Négy perccel később pedig üres kapus góllal zárult a Nani, Berbatov, Anderson kombináció (4-1). Az angol kórus vidáman énekelte: „Bárhogy lesz, úgy lesz, a jövőt nem sejthetem...”

Dehogynem.

Május 28-án Barcelona–Manchester United döntőt rendeznek a londoni Wembley-ben.