galéria megtekintése

Ne szerezz!

11 komment

Őri B. Péter

Már nincs meg az egyik a másik nélkül. Sajnos. A sporthoz hozzátartozik a dopping, akár tetszik, akár nem. A tiltott szerek használata eddig is beárnyékolta az olimpiákat, ám Rio kapcsán szinte csak a botrány jut az ember eszébe. Mindenki várja a versenyek kezdetét, de az bizonyos, ez a játék egyáltalán nem lesz játék.

A NOB a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) javaslatát nem fogadta el, s nem zárt ki minden orosz sportolót a magyar idő szerint augusztus 6-ára virradó éjszaka kezdődő világeseményről. A végső szót a sportágak világszövetségei mondják ki, azok határozhatnak arról, kik vehetnek részt az oroszok közül. Az atléták már korábban döntöttek: Oroszországból egyetlen sportoló szerepelhet semleges színekben Brazíliában, mégpedig Darija Klisina távolugró, ő is csak azért, mert nem a hazájában készült, s nem is ott ellenőrizték. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság feltételül szabta: aki egyszer már lebukott doppinggal, az akkor sem vehet részt a játékokon, ha már letöltötte a büntetését, s akik megkapják a zöld jelzést, azoknak az olimpia kezdete előtt doppingvizsgálaton kell átesniük. Éppen ezért nem lehet ott a játékokon a 800 méteres síkfutásban világbajnoki ezüstérmes Julija Sztyepanova – aki semlegesként akart szerepelni –, mert 2013-ban két évre eltiltották a versenyzéstől. A NOB kárpótlásul szurkolóként meghívta őt edző férjével együtt, de ők ezt visszautasították.

Oroszországból egyetlen atléta szerepelhet semleges színekben Brazíliában, mégpedig Darija Klisina távolugró
Oroszországból egyetlen atléta szerepelhet semleges színekben Brazíliában, mégpedig Darija Klisina távolugró
Charles Platiau / Reuters

Nem mellesleg: Vitalij Sztyepanov volt az, aki 2014 decemberében – még az Orosz Antidopping Csoport munkatársaként – beszámolt az ARD német televízió­nak a hazájában folyó doppingolásról. A riport vetítése után robbant a doppingbomba, s kezdtek el vizsgálódni az illetékesek. A házaspár és gyermekük Németországba ment, majd tavaly Kanadában kért menedékjogot. A futó – aki külön engedéllyel ott lehetett az idei amszterdami Európa-bajnokságon – a NOB-tól felülvizsgálatot kért, mindenképpen szeretne Rióban szerepelni.
Ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tartja magát saját előírásaihoz, akkor a „semleges” hölgy valóban néző lesz csak. Keményen írt az ügyről a mértékadó angol The Guardian című napilap: „A bátor Julija Sztyepanova, aki elindította a botrányt, nem indulhat. Ez azt a kellemetlen szájízt hagyja maga után, hogy a történelem legfontosabb »súgóját« feláldozták Vlagyimir Putyin kibékítésére.”

 

A NOB nem volt könnyű helyzetben, ez az eset jóval túlmutat a sport világán, s valószínűleg ezért is bizonyult engedékenynek a szervezet. A WADA csalódott, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem határozott szigorúbban.

– Tudni kell, a WADA csak javasol, a doppingellenes szervezeteket irányítja, felügyeli, az olimpiai nevezés nem tartozik a hatáskörébe – mondja dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) vezetője. – Egyetértek a NOB döntésével, a kollektív büntetés sohasem jó, főleg nem valós tények, bizonyítékok hiányában. A McLaren-jelentés a Szocsiban rendezett téli olimpia visszásságait tárta fel, és – akárcsak a botrányt kirobbantó ARD televízió másfél évvel ezelőtti riportfilmje – államilag irányított doppingolással vádolta meg az oroszokat. Ezek alapján persze lehet következtetéseket levonni, de figyelembe kell venni az ártatlanság vélelmét is, hiszen nem minden orosz sportolóval kapcsolatban vetődött fel a doppingolás ténye. A WADA-nak több lehetősége van a bizonyításra, például nagy segítség a néhány éve bevezetett biológiai útlevél, valamint az, hogy tíz évre visszamenőleg is vizsgálódhat a szervezet; a pekingi és a londoni olimpia mintáinak újratesztelése során kilencvennyolc esetben derült ki utólag a tiltott szer használata.

Magyar tévút: ők akadtak fenn az eddigi olimpiákon

1988 – Csengeri Kálmán (negyedik helyezett súlyemelő)

1988 – Szanyi Andor (második helyezett súlyemelő)

2004 – Annus Adrián (aranyérmes kalapácsvető)

2004 – Fazekas Róbert (aranyérmes diszkoszvető)

2004 – Gyurkovics Ferenc (ezüstérmes súlyemelő)

2004 – Kecskés Zoltán – (súlyemelő, verseny előtt a helyszínen tiltották el)

2004 – Kovács Zoltán – (első kísérlete közben megsérült, visszalépett súlyemelő)

Faramuci a helyzet, hiszen az olimpia kezdetéig már csak néhány nap van hátra, kétséges, hogy addig kiderülnek-e az új doppingvizsgálatok eredményei. – Nagyon kevés az idő. S ugye, nem elég egyszer ellenőrizni a mintákat: ha az A próba pozitív lett, azt a B teszttel is igazolni kell, ha a sportoló kéri. Nem véletlen, hogy az utóbbi napokban nagy a fejetlenség, a bizonytalan helyzet miatt sokan tiltakoznak is – folytatta dr. Tiszeker. – Tudni kell, az ötkarikás falu megnyitása, azaz július huszonnegyedike óta doppingszempontból már elkezdődött az olimpia, s már csak a WADA vizsgálódhat, a nemzeti doppingellenes szervezetek nem.

Naivitás lenne azt hinni, hogy csak az oroszok csalnak: többek között fehérorosz férfi, valamint román férfi és női kajak-kenusok, bolgár, fehérorosz, kazah, orosz súlyemelők sem szerepelhetnek az olimpián.

– Kérdés, mi lesz a kenyai atlétákkal, őket nem tiltották ki az összes versenyről – magyarázza a MACS vezetője. – Nyílt titok, hogy az ország magaslati edzőtáborában szabadon lehet hozzájutni tiltott szerekhez, e fölött nem hunyhatnak szemet az illetékesek.

Szóval, nagyon sok minden az utolsó pillanatban derül majd ki, például a magyarok is várnak még vizsgálati eredményekre.
– Az itthon levett mintákat egy ausztriai kis faluban, ­Seibersdorfban, a WADA által akkreditált doppinglaboratóriumban elemzik – tájékoztat Tiszeker. – A település nemcsak a kiválóan felszerelt és szigorúan őrzött intézményről híres: atomenergiai kutatóközpont is található ott. A múlt hét szombatján jártam a laborban, nagyüzem volt, az utoljára levett mintákat akkor kapták meg. A MOB és az állami sportirányítás előírásai szerint az olimpikonokat a játékokat megelőző egy évben minimum háromszor kellett ellenőriznünk.

Természetesen a doppingérzékenyebb sportágak versenyzőit ennél többször is vizsgáltuk; az egyetlen súlyemelő, Nagy Péter – kis túlzással – doppingellenőrökkel kelt és feküdt. Az állam ebben az esztendőben ezerötszáz mintavételt rendelt tőlünk. Negyven munkatársunk van, a költségvetésünk egy évre négyszázötmillió forint, ebben az összegben az iroda fenntartásának a költsége, az eszközök vásárlása, a bérek is szerepelnek. Annak örülhetünk, hogy a pekingi és a londoni olimpia újratesztelt és pozitív eredményt hozó mintái közül egy sem volt magyar sportolóé, legalábbis még nem kaptunk efféle értesítést. Az első körben ötvenhárman buktak meg, a másodikban negyvenöten. Remélem, hogy az osztrákoktól sem kapunk rossz hírt, s Rióban is minden rendben lesz. Legutóbb tizenkét éve volt magyar doppingeset a játékokon, nem is egy, hanem öt (lásd keretes írásunkat – a szerk.). Azóta az olimpián tiszták a magyarok.

Most is minden versenyszám első öt helyezettjét és kisorsolt sportolókat vizsgálnak majd, ugyanakkor az olimpiai faluban is lesznek ellenőrzések. A ­WADA néhány hónapja megvonta a brazil doppinglabor működési engedélyét, majd nemrégiben mégis visszaadta az akkreditációt.

– Bejött a tippem, megjósoltam, hogy így lesz – mondja a MACS vezetője. – Nem nagyon volt más választás. Az európai laborok nagyon messze vannak, a montreali nemkülönben, így logisztikailag szinte lehetetlen lett volna időre teljesíteni az előírásokat. A negatív eredményt ugyanis huszonnégy, a pozitívat negyvennyolc, az EPO analízisét pedig hetvenkét óra alatt kell nyilvánosságra hozni. Az ottani felszerelés jó, most toboroznak analitikusokat, vegyészeket, a külföldi intézmények kölcsönadják legjobb szakembereiket.
Szinte városi legenda, hogy az amerikai sportolókat azért nem vizsgálják a játékok helyszínén, mert ellenkező esetben a teljes küldöttség hazamenne.

– A mai világban ez szinte elképzelhetetlen. Gondoljunk csak bele, egy győztes azt mondaná az ellenőrnek: amerikai vagyok, hozzám ne tessék jönni! Eléggé életszerűtlen, ugye? – teszi fel az akadémikus kérdést Tiszeker Ágnes, akit (akárcsak Pekingbe és Londonba) Rióba is meghívtak mint független megfigyelőt. Elvileg ellenőriznie nem kell, az akkreditációja nem erre szól, de – tette hozzá – sosem lehet tudni...

Gyíkhússal kezdődött

Teljesítményfokozó szereket már az ókori játékokon is használtak, amikor az olimpikonok gyíkhúst ettek vagy különböző főzeteket ittak. Az újkor első doppingesete 1904-ben történt: a maratoni futás győzteséhez, az amerikai Thomas Hickshez kapcsolható, akinek edzője sztrichnintől és kevés szeszes italtól várt még jobb teljesítményt. A sportoló összerogyott, amint áthaladt a célvonalon. Sokkal rosszabbul járt 1960-ban Knud Enemark Jensen. A dán kerékpáros verseny közben leesett a bicikliről, majd rövidesen elhunyt. Később kiderült: amfetamint kapott. Olimpiai doppingolásnak eddig ő az egyetlen olyan áldozata, aki a játékok idején halt meg. A tragikus eset után a nemzetközi szövetségek tiltották a teljesítményfokozók használatát, a NOB 1967-től próbál gátat szabni a szabálytalanságoknak. Az első nagy port kavart eset 1988-ban történt, amikor a 100 méteres síkfutásban fantasztikus világcsúccsal (9,79) győzött a kanadai Ben Johnson, de elvették tőle a rekordot és az aranyérmet is, mert kimutatták, hogy meg nem engedett szert használt. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1999-ben hozta létre a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökséget. A 2004-es athéni olimpia idején huszonhét sportolót – az eddigi legtöbbet – zártak ki doppingvétség alapos gyanúja miatt. Legutóbb Londonban már csak tizenhármat, de a minták újravizsgálása során harmincnyolc pozitív eredményt találtak.

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.