Most még sok minden fáj – interjú Imre Gézával
Vívóberkekben gyakran mondogatják: 14:10-ről is ki lehet kapni. Párbajtőrben azért nehéz, hiszen e fegyvernemben létezik együttes találat. A sors azonban nem volt kegyes Imre Gézához, a tavaly negyvenévesen élete első egyéni világbajnoki címét szerző sportolóhoz, aki a döntőben 14:10-es vezetés után 15:14-re kikapott a dél-koreai Park Szang Jungtól.
 |
| falseReuters |
"Az élet nagy, igazán végzetes drámái oly csendesen kezdődnek, hogy már nyakig benne ülünk a drámai helyzetben, s még mindig nem értjük" – írta Márai Sándor. Négytusos vezetésénél már benne ült a drámai helyzetben? – kérdeztem az ötödik olimpiáján szereplő, 1996-ban bronzérmet szerző Imre Gézától.
A számomra több mint biztató állásnál azt gondoltam, tudok még egy tust adni, és nyerek. Előre mentem, az előző találatot is úgy adtam. A végén nem sikerült.
Az ezüstéremhez is gratulálok, s bár soha nem voltam ilyen helyzetben, el tudom képzelni, mit érezhetett. Azt nyilatkozta nem sokkal a drámai csörte után: húsz-harminc évnek is el kell telnie, mire megemészti...
Szerdán már valamivel jobb volt a hangulatom. Biztosan sokszor előjön majd a kép, de azzal vigasztalom magam: vannak ennél sokkal rosszabb élethelyzetek is. Persze ha simán kikapok, nyilván nem bánt a vereség, de így...
Tudott aludni, vagy csak forgolódott?
Keveset. Nem sokkal a verseny előtt még szinte derékszögben jártam, a derekamban becsípődött egy ideg, fajdalomcsillapítókat kaptam. Most viszont a gyomrom rendetlenkedik.
Nyilván az idegeskedéstől...
Á, nem. Az már elmúlt volna. Valamelyik ételtől lehet, kaptam rá gyógyszert.
Szükség is van rá, mert a magyar vívócsapatok közül egyedül a férfi párbajtőrözőké szerzett kvalifikációt, és vasárnap pástra kell lépnie.
Nagyon nehéz dolgunk lesz, az első fordulóban ugyanis Parkkal és társaival, a dél-koreai együttessel találkozunk.
Nem mondhatok mást: egy kalappal! Gondolkodott-e már azon, hogy meddig vív még?
Nem. Az bizonyos, hosszabb pihenő szükséges, most még sok minden fáj...
Akár a következő, tokiói játékokon is láthatjuk?
Ott már biztosan nem.
Az olimpia – ne tagadjuk – a pénzről is szól. Azzal az egyetlen hiányzó tussal rengeteg forinttól esett el. Emiatt is bánkódik?
Nem. Túléljük. Eddig is megvoltunk, szépen éltünk a családdal, a feleségemmel, a lányommal, a fiammal. Ezután is így lesz.
A döntőt nem nézem meg felvételről sem, Géza többi asszóját majd igen – mondta lapunknak Kökény Bea, a korábbi válogatott kézilabdázó. – Az ominózus meccs alatt a fürdőszobában voltam, sok lett volna a feszültség, a lányom közvetítette, mi történik. Veresége ellenére rendkívül büszke vagyok a férjemre; persze bosszant, hogy ilyen drámai vereséget szenvedett. Hasonlót én is átéltem a pályafutásom alatt: Sydneyben, a dánok elleni döntőben már hat góllal vezettünk, mégis kikaptunk. Úgy tetszik, a sors nem akarta, hogy boldog, kiegyensúlyozott, olimpiai aranyérmes család legyünk. Szerencsére az előbbi kettő az utóbbi nélkül is stimmel.
