Emlékkép Nandzsingból Facebook

– Felemelő érzés volt abban a városban járni-kelni, amelyben bő másfél év múlva a játékokat rendezik, és a még csak tervbe vett uszodának a szomszédságában edzeni, amelyben majd az olimpikonok is versenyeznek – mondja a tizennyolc éves tehetség, akivel kapcsolatban okkal emlegethető a mondás az almáról meg annak a fájáról, hiszen az ifjú hölgy a pólóikon Gyarmati Dezsőnek, valamint a színművésznő Bara Margitnak az unokája és Szilágyi Zoltánnak, a nyolcvanas–kilencvenes évek kiváló gyorsúszójának és Gyarmati Eszternek a lánya.

A jogászi pályára készülő tehetség fantasztikusnak nevezte a riói légkört, s úgy fogalmazott: az olimpiai hangulat már most jelen van a metropolisban, de nem csak azért, mert mindenütt építési területeket látni.

– Ugyanakkor azt is megtapasztalhattuk, hogy arrafelé az értékeink soha nincsenek biztonságban: miközben a tengerparton egy hennafestő felajánlotta, hogy kipingálja a lábamat, a társa szempillantás alatt ellopta az edzőm, Turi György táskáját – mesélte a decemberi, dohai rövid pályás világbajnokságra készülő „pillangókisasszony”.

A jövőt illetően elmondta, hogy nandzsingi duplázása után sokkal kiegyensúlyozottabbá vált mind a vízben, mind a magánéletben. Úgy érzi, lekerült róla a nyomás, amelyet esélyesként tulajdonképpen ő rakott a saját vállára, s miután trénere, a szülei, a tanárai és a barátai segítségével legyőzte önmagát, most már csak a hirtelen jött népszerűség megfelelő kezelése ró pluszfeladatot rá.

Az említett európai ifjúsági díjjal kapcsolatban megjegyezte: már azt is hatalmas megtiszteltetésnek tartotta, hogy a magyar fiatalok közül őt jelölte a MOB az elismerésre, az pedig, hogy a kontinens öt legjobbja közé is be tudott kerülni, maga a csoda.

– Hogy ezek után mi történik novemberben Bakuban a díjátadón, nem tudom, de alakuljon bárhogyan is a szavazás, én büszkén gondolok vissza arra, hogy a lehetséges győztesek között voltam.

Természetesen megkérdeztük a korosztályos játékokon 100 és 200 méter pillangón aranyérmes sportolót: álmodik-e már a riói versenyekkel?

– Az utóbbi napokban, a helyszínen nyilván gyakran eszembe jutott az olimpia, de bármilyen furcsán hangzik is, odakinn sem a helyezésről fantáziáltam. A célom annyi, hogy az önmagam számára felállított lécet jókedvvel átvigyem; hogy teljesítsem azt, amit elterveztem, illetve elterveztünk Gyuri bával. Ezért edzem nap mint nap hosszú órákon át, és ha sikerül kihozni a maximumot magamból, elégedett leszek akkor is, ha mások állnak a dobogón.

Ezzel együtt megállapodunk „Liluval” abban: mivel az úszás a mérhető sportágak egyike, jó eséllyel az is kalkulálható, mire lehet elegendő annak a bizonyos tervnek a teljesítése.

– Mindenre! – hangzik a válasz gondolkodás nélkül, némi kuncogás közepette, és a kérdések sorának itt vége szakad.

Muszáj elköszönni, kezdődik az újabb tréning.