galéria megtekintése

Alfredo Di Stefano halálára

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 08. számában
jelent meg.


Megyesi Gusztáv
Népszabadság

Nyolcvannyolc éves korában meghalt Alfredo Di Stefano, a Real Madrid valaha élt legnagyobb labdarúgója, a klub tiszteletbeli elnöke.

Nekem több volt, mint Puskás. Ennek az a rém egyszerű oka, hogy ő az első, egyszersmind utolsó világnagy futballista, akitől autogramom van, ezenfelül én még láttam élőben nemcsak játszani, de edzeni is, míg Puskást soha, csak később, az öregfiúkban, ám az már show volt, nem futballozás.

Nem is rossz helyről láttam Di Stefanót: a Népstadion 17-es szektorából, amit igen jó helynek mondanak, én viszont csalódtam; tizenegy éves gyerek a pályához legközelebbi pontokat keresi, hogy arcát is lássa a futballistának. Di Stefano akkor már kerek egy napja szívügy volt, mert az előző napi edzés után autogramot adott nekem meg még vagy száz gyereknek, s nemcsak ő, az egész Real Madrid.

 

Akkorát hazudhatnék most a továbbiakról, elegáns passzairól, okos játékáról, amekkorát nem szégyellnék, de nem emlékszem semmire, illetve csak arra, hogy egy messziről jött labdát mellel vesz le, én meg megkérdem, nem fáj ez neki?, és akkor engem kinevetnek. Ám azt tudom, hogy azok még futballidők voltak, amit igazolnak a korabeli lapok is.

A Real Madrid legendája nyolcvannyolc éves volt
A Real Madrid legendája nyolcvannyolc éves volt
Juanjo Martin / MTI/EPA

A Képes Sport például azt volt képes írni 1961 őszén, hogy „reméljük, a Népstadionban könnyebb kupamérkőzést játszani, mint bajnokit Pécsett”. Nem tudom, fel tudjuk-e fogni mindezt egyáltalán. Már nem azt, hogy a Vasas Bajnokcsapatok Európa Kupája-mérkőzést játszik a Real Madriddal, mert ez felfoghatatlan, hanem, hogy ettől nem esik hasra senki. Illetve úgy készül a futballtársadalom a világ legjobb csapatának, az ötszörös BEK-győztesnek a fogadására, hogy miközben megadja a tiszteletet neki, s az edzésükön ámulva nézi Di Stefanót, Del Solt, Gentót vagy épp Santamariát, hiszi, hogy a Vasas megveri őket, tudniillik van rá esélye.

Ha ma jönne ide a Real Madrid, már ha ide tudna keveredni, mert azt ki kellene eredményekkel érdemelni, hasra esne az ország a megtiszteltetéstől, és úgy is maradna.

Másfelől bármekkora is az önbizalom, s bármennyire közel is még az Aranycsapat emléke, a város azt nagyon megérzi, hogy nem is futballisták érkeztek, de művészek, középen az a kopaszodó, kissé komótos mozgású férfi pedig mind közül a legnagyobb művész. Di Stefanóékat látni és még külön Di Stefanót figyelni nem volt haszontalan, nem vett le a Vasasnak szurkolás értékéből és hevéből, viszont tartást adott, méltóságot; nem véletlen, hogy akkor még a magyar futballszurkolót úgy ismerte a világ, mint amelyik különösképp érti és becsüli ezt a játékot, s tiszteli ellenfelét.

Meg persze a csodálatban az is benne volt, hogy de hiszen ez a Madrid egy kicsit a mi csapatunk is, s amikor (ha jól emlékszem) az Erdért-pályán edzettek, a korlátra könyökölve oda lehetett Di Stefanóék mellé képzelni Puskást is, ekképpen Di Stefano kicsit Puskás is volt, ámbár akkor még senki sem tudta, miféle mély barátság szövődött közöttük, miután egy darabig kóstolgatták egymást.

Mindez persze csak most jut eszembe, tizenegy éves koromban fel nem foghattam a látogatása súlyát, még az autogramja is természetes volt: a sztárokat még nem kommunikációs tanácsadó hozta emberközelbe, hanem ők engedték közel magukat a rajongókhoz.

Hanem az autogram után nekem Di Stefano a barátom lett, a sportoldalon az ő nevét kerestem, a chilei világbajnokságon az ő góljaiért szurkoltam, csak hónapokkal később tudtam meg, hogy sérülés miatt ki se utazott. Ám ez mégse volt csalódás, mert drukkolni önmagában is jó, a drukkolásért, fő, hogy legyen valaki a messzi távolban, aki biztos pont, akire rábízhatjuk a képzeletünket. Nem vagyok se madridos, se spanyolos, mégis jó volt arra gondolni, hogy olyan klubnál és olyan országban tiszteletbeli elnök, ahol tudják a nagyságot becsülni és szeretni, mert akkor sem a futball, sem a világ nincs olyan nagy veszélyben.

Ennek lett most kicsit vége, s most új támpontot kellene keresni, de már minek.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.