Most, hogy a Sevilla a 0-0-t követő tizenegyes-párbajban elhódította az Európa Liga-serleget, megint mindenki a „Guttmann-átkot" emlegeti, pedig annak már több mint fél évszázada, hogy a Benfica történetének legsikeresebb edzője, a magyar Guttmann Béla sötét jövőt kívánt a lisszaboni klubnak. A tréner 1961-ben és 1962-ben egyaránt BEK-diadalra vezette a portugál labdarúgócsapatot, miközben nagy szomorúságot okozott Barcelonának és Madridnak, valamint a katalán együttes és a „királyi gárda" magyar játékosainak, Kubala Lászlónak, Kocsis Sándornak, Czibor Zoltánnak, illetve Puskás Ferencnek. Puskás mesterhármast ért el 1962-ben, az amszterdami döntőn, de ez is kevés volt, mert Guttmann Benficája – a duplázó Eusebio vezérletével – ötöt vágott be a Real Madridnak (5-3). Kocsis és Czibor szintén gólt szerzett – igaz, csak egyet-egyet – a lisszaboniakkal egy évvel korábban vívott csúcstalálkozón, de a vereséget kiváltképp nehezen emésztette meg, mert ugyanott (a berni Wankdorf stadionban) és éppen annyira (3-2-re) kapott ki, mint a magyar válogatott tagjaként az 1954-es vb-döntőn.

A Benfica újrázása után Guttmann bement dr. Antonio Mundrunga klubelnökhöz, és jutalmat kért – vagy inkább követelt – tőle. Az elöljáró, aki csupán két esztendeig (1962-1963) állt a Benfica élén, majd átadta a helyét Adolfo Vieira de Britónak, megtagadta a prémiumot, mire a világjáró szakvezető annak az óhajának adott hangot, hogy a portugál csapat soha többé ne nyerjen európai kupát. Egyúttal elszegődött a montevideói Penarolhoz, amely – a Sao Paulo FC után – a második dél-amerikai klubcsapata volt.

A Benfica pedig 1963-ban Londonban, a Cesare Maldini-, Trapattoni-, Altafini-, Rivera-féle Milannal szemben 2-1-re kikapott sorozatban harmadik BEK-finalista fellépése alkalmával – az eredmény jelképes volt: két döntőt nyert, egyet vesztett –, és azóta nem tudott elhódítani egyetlen kontinentális kupát sem...

A legendás Guttmann Béláról sok érdekeset megtudhat Hegyi Iván írásából>>>