Már meg is van az Eb hőse?
Eredetileg valami nagy ívű beszámolót akartam írni; eget rengetőt, amelyben ugyanúgy fölsejlenek a pompás szocioriportokban megénekelt ukrán néplélek gólokban is visszatükröződő alapmotívumai, amennyire megmutatkoznak az Ibrahimovicsra és társaira jellemző..., jó, már ez totál tévút, hiszen Ibrahimovicsnak nincsen társa konkrétan egy se, klasszikus zseni ő, aki igazából brazil szülőktől származik, gyermekkorában a Copacabana homokján hempergett, majd, zsupsz, valaki felkapta és Európába csempészte hajón, hogy aztán bosnyák meg horvát nevelők fura, máig érthetetlen keveredése folytán a hideg északi országban svéddé váljon, s úgy is iskoláztassák. Mától svéd vagy, kicsi Ibra, mondták neki, de azért esernyőzgethetsz és tili-tolizhatsz a suli udvarán, az anyád úristenit.
És ez biztos így volt.
Miként biztosan tudjuk, és, ugye, ezt is jól meg akartam fogalmazni, hogy amikor Andrej Sevcsenko futballjátékos, na jó, Seva a második gól után félig nyelves csókot lehelt Oleg Blohin arcára, az öreg tréner agyán átfutott egy, eladdig legföljebb álmaiban el-elmondogatott monológ; ezt akkor és ott csupán az idő rövidsége miatt nem fejthette ki a hős csatárnak, a tévékommentátor is csak annyit vehetett le belőle, hogy miután az önfeledt Seva elrikkantotta magát, „Köszönöm a bizalmat, mester!”, az edző azt felelte: „Te vagy a király”. Szóval Blohin pontosan ezt mondta volna – és én elvileg ezt akartam míves mondatokkal közreadni –, ha az ukrán szakvezetőnek a mámor pillanataiban van ideje kifejteni:
– Kemény idők jártak akkoriban a Szovjetunióban, Andrej Andrejevics; a teleket dupla bundában és napi másfél liter arcszesz elfogyasztásával vészeltük át, az erdei futásokon nem egyszer a farkasok elől kellett loholnunk, de tudtuk, hazafias elszántsággal mindenre képesek vagyunk, a nagy SZU fölépítéséért mi megannyi mindent tehetünk; például örömet szerezhetünk népünknek, speciel megnyerhetjük a Kupagyőztesek Európa Kupáját a Ferencváros ellen, habár Dalnoki Jenő pompás társulatot hozott össze kilencszázhetvenötben, ott bontogatta a szárnyait az ifjú Nyilasi és Ebedli, jó, végül, a bázeli döntőben tényleg simán nyertünk, én meg, nem szerénykedem, abban az évben aranylabdás lettem, azóta nem volt ekkora sikerünk kijevi vonalon, ha csak az 1986-os KEK-sikert ide nem veszem, hú, a Rácz Laci milyen parádésan játszott akkor, Belanov se volt rossz, kapott is érte Aranylabdát, mi van még?, persze, később te is aranylabdás lettél, de ezzel a két fejessel most felülírtál mindent, szobrot kapsz, vagy ha van már, még egyet, továbbá magas állami kitüntetést, egekbe megemelt, előrehozott belügyi nyugdíjat, újabb kocsiparknyi Mercedest, kihozathatod Tyimosenkót, izé, őt mégsem, de legalább örömet szereztél sok ezernyi donyecki bányásznak, az a szomorú szamuráj pedig ott, a túloldalon, jól beka...
Ehhez képest hiába készültem neki, hiába akartam az ukrán–svéd összefeszülés drámáját a vonatkozó csúcspontra juttatva megénekelni, amikor hétfő este azt voltam kénytelen konstatálni: a net tele van azzal a pocakos, Csukás István-szerű, alighanem a második legnagyobb clermont-ferrand-i autószerelő-műhely helyettes könyvelőjeként dolgozó francia drukkerrel, aki békésen elaludt az angol–francia meccs alatt.
Ez van. Megszületett az Eb hőse, a kontinenstorna show-ját garantáló Uhrin Benedek.
