|
 Vanczák góljának örülnek a társak Népszabadság - Kurucz Árpád
Fél órával a kezdés előtt még szinte teljesen üres volt, majd benépesedett az ETO Park, amely egyrészt felülmúlja a hazai stadionok átlagát, másrészt pontosan tükrözi a mai magyar futball keserves állapotát. Az új építésű létesítményben ugyanis olyan tribünre terelték az újságírókat, amely teljességgel alkalmatlan a munkavégzésre. (Magam csak azért tudtam dolgozni, mert a Sport Tv munkatársai helyet adtak nekem a televíziós állásban.) A szünetben Serényi Péter, az MLSZ sajtófőnöke rémülten futott a tévútra vezetettek szektorába, hogy - a legjobb indulattal - a valódi médiateraszra irányítsa őket. Nem szoktam az efféle körülményekkel foglalkozni - alighanem először írok ilyesmiről -, ám ez a hallatlan nemtörődömség arra késztet, hogy megjegyezzem: labdarúgó-válogatott meccset máskor (nem annyira az újságírók, mint inkább az olvasók érdekében) ne telepítsenek a Kisalföldre...
Eleinte a közönség körében sem volt jobb a helyzet, mivel a magyar szurkolók egy csoportja „ki nem ugrál, büdös román!" és „utálunk, sz... Szlovákia!" rigmussal igyekezett felhívni magára a figyelmet, és a néhány száz tagú kórus hangja bizony betöltötte az egyébként csöndes sporttelepet. Más az első harminc percben nem történt, csupán Szemsov átlépése emlékeztetett futballra, ám a finom mozdulatot közepes beadás (Janbajevé) és roppant rossz lövés (Pogrebnyaké) követte. Szemsovnak annyira megtetszett saját mutatványa, hogy nem sokkal később megismételte azt, de a folytatás (ezúttal Anyjukov és Pogrebnyak közreműködésével) hasonlóképpen zajlott, mint korábban.
A felek szolid tempóban ragozták a semmit, és olyan jól megvoltak egymással, hogy sorozatban passzoltak oda-vissza, azaz a magyarok az oroszokhoz, az oroszok a magyarokhoz. Király kapust annyira elbágyasztotta a látvány, hogy a 34. percben rémes ritmusban mozdult Zirjanov szögletrúgására, és csak annak köszönhette a kínos gól elmaradását, hogy a „dublőr" Bodor a kapuvonalon menteni tudta Kologyin fejesét.
Aztán viszont csoda történt: kapura lőtt, és gólt ért el a magyar csapat! A 39. percben - egy „eltört" labda után - Juhász kétszer is megpróbált a háló felé továbbítani, de mindkét kísérlete lepattant a védőkről, másodjára azonban Vanczák elé, majd a bal sarokba került a gömb, mert Akinfejev csak beleütni tudott a nyolcméteres lövésbe (1-0).
A hátrányban lévő ellenfél a szünetben hármat cserélt, ám nem mondható, hogy Arsavin pályára lépésének tulajdonítható az egyenlítés, jóllehet az alighanem első számú orosz sztár (orosz cár?) szögletéből esett a vendéggól. A sarokrúgás ugyanis veszélytelennek tetszett, de - mivel sem Király, sem más magyar nem mozdult - a labda eljutott a gólvonaltól mindössze négy méternyire álló Biljaletgyinovig, aki meglepetésében combbal továbbított a hálóba (59. perc: 1-1).
Ezzel le volt tudva szinte minden, bár a hajrában Szalai csaknem felavatta Gabulovot, és Vanczák is a hálóba fejelhetett volna az ötösről.
Összességében azonban csak annyi mondható el a Gyenyiszov kiállítása (90. perc) dacára is békebeli találkozóról, illetve annak részvevőiről: ballagtak, majd leballagtak...
Magyarország-Oroszország 1-1 (1-0) Barátságos mérkőzés, Győr, 10 000 néző. Jv.: Simunovic (horvát). Magyarország: Király - Bodnár, Juhász, Horváth (Dárdai, 72.), Vanczák - Huszti (Koltai, 90.), Szélesi, Buzsáky (Tőzsér, 46.), Bodor (Hajnal, 63.) - Rudolf (Szalai, 79.), Torghelle. Oroszország: Akinfejev (Gabulov, 46.) - Anyjukov, Kologyin (Vaszilij Berezuckij, 83.), Ignasevics, Janbajev - Zirjanov, Gyenyiszov, Szemak, Szemsov (Arsavin, 46.), Biljaletgyinov (Bisztrov, 84.) - Pogrebnyak (Pavljuscsenko, 46.). Gól: Vanczák (39.), Biljaletgyinov (59.).
|