galéria megtekintése

Luxusarénában teljes nyomor

31 komment


Hegyi Iván
NOL

Szörnyű játék, borzalmas „eredmény": a vendégként négy éve nyeretlen északír együttes 2-1-re legyőzte a szánalmasan futballozó magyar válogatottat az Üllői úti luxusarénában rendezett Eb-selejtezőn. Miként azt sejteni lehetett, a fényűző stadionok nem változtatnak a magyar futball nyomorán...

A magyar labdarúgó-válogatott négyszázadik hazai meccsét – és első kapitányi tétmérkőzését – győzelemmel akarta ünnepelni Pintér Attila szakvezető. Ez kitetszett honfitársaink felállásából, hiszen az Eb-selejtezőn 3–4–3-as formációban kezdett a nemzeti együttes, mégpedig úgy, hogy Dzsudzsák a jobbszélen játszott (és mögötte egy eredeti jobbszélső, Gyurcsó volt a jobb oldali középpályás).

Dzsudzsák támad
Beliczay László / MTI

A támadó taktika azonban nem párosult rohamokkal, sőt az első negyedóra egyetlen lehetősége Ward előtt nyílt az ötödik percben, de az északír középpályás a tizenhatoson úgy rúgott a labdába, hogy az elsírta magát, amiért oly rosszul bánnak vele...

 

A legtöbb, ami a vendégek oldalán történt, sokáig annyi volt, hogy Dzsudzsák és Rudolf egy idő után oldalt váltott, ám akciót továbbra sem sikerült vezetni, csupán néhány szöglettel kellett beérnie az Üllői út új stadionját megtöltő húszezres közönségnek. (Ha csak nem számítjuk Rudolf húsz méteres hazaadását, melyet megszokásból fogott meg Carroll, elvégre a kapus jobb – vagy bal – belsővel is megállíthatta volna a kocogó labdát. Igaz, neki még mindig több feladat jutott, mint kollégájának, a magyar térfélen sokszor robinsoni magányban árválkodó Gulácsinak.)

A publikum nem is nagyon lelkesedett, a kilátogatók jó része csöndesen szemlélődött, és élvezte – ha mást nem is – a kellemes szeptemberi nyárestét.

Azért az bizakodásra adott okot, hogy az első fél órában úgy festett: a passzjátékot legföljebb hírből ismerő, a képességeikkel viszont tisztában lévő, szerényen visszahúzódó északírek akkor sem szereznek gólt, ha a mérkőzést másnap reggelig játsszák. De a hazai drukkereknek természetesen a 0-0 sem felelt meg, és az első félidő végén azt harsogták a szurkolók: „Harcoljatok!" Ez arra utalt, hogy a lelátó népe az igyekezetnek sem látta nyomát, pedig a magyar játékosok küzdöttek, de leginkább a saját korlátaikkal.

Az addigi kilátástalanság a szünet előtt már füttykoncertbe, valamint „kurva gyenge!" rigmusba torkollt, miután Tőzsér a félvonalnál Wardot „játszotta meg", és a magyar csapatot csak a csoda mentette meg az északír góltól. A vetélytárs kvalitásainak tudatában az még nem keltett különösebb meglepetést, hogy az egyedül a háló felé induló futballista lövését Gulácsi védte, azt viszont szinte el sem lehetett hinni, hogy a kipattanót Evans egészen ügyetlen mozdulattal az üres kapu fölé emelte...

A miniszterelnök és a legfőbb ügyész jól szórakozott a díszpáholyban. Egy darabig
Beliczay László / MTI

Ha úgy vesszük, immár a gól nélküli döntetlennek is örülni kellett, de inkább a fájdalom hasított a szívekbe attól, hogy az első félidő kímélő tempója után a második szakasz elején is azt tapasztalhatták a vendégek, hogy ilyen a keleti kényelem.

A magyar csapatot a ritmustalanság és a teljes ötlettelenség jellemezte; megint úgy múlt el negyedóra, hogy az égvilágon semmi nem történt. A nézők ekkor már Pintér távozását követelték, pedig a kapitánynak volt egy jó passza: az oldalvonalon kiguruló labdát pontosan tette vissza Balogh-hoz. Majd a 62. percben – nicsak! – kapura rúgott valaki a magyar futballisták közül: Lovrencsics tizennyolc méteres lövését Carroll ezen a találkozón ritkán látható mozdulattal kiütötte.

A cserejátékos önbizalma annyira megjött, hogy a lengyelországi légiós a 68. percben újra próbálkozott, de ez a kísérlete már elvetélt volt, az az „akciója" pedig, melynek során az egyik lábával elrúgta a másik elöl a labdát, részben meghökkenést, részben derültséget váltott ki.

Semmi nem ígért magyar vezetést, ám a hetvenötödik percben a sokadik sarokrúgás góllal járt: Dzsudzsák beívelését Priskin négy méterről a kapu közepébe fejelte (1-0). De nem sokáig tartott a váratlan öröm, az előző négy mérkőzésén egyetlen gólt sem szerző északír csapat ugyanis hat perccel később kiegyenlített.

A Priskin gólja előtti pillanatok
Beliczay László / MTI

A finom technika bajnokainak nem nevezhető vendégek közül Kyle Lafferty szlalomozott a bal oldalon a szólója iránt csekély érdeklődést mutató magyar védők között, majd úgy passzolt McGinnhez, hogy társa nem ronthatta el az átadást (1-1). Elvégre egy meccsen kétszer még az északírek sem rúgják ki az üres kapuból a labdát...

Majd (jaj!) a hálás McGinn visszaadta a kölcsönt Laffertynek: jobbról játszott középre, és társa két méterről a hálóba tuszkolta a labdát (1-2). Az északír válogatott egy meccsen két gólt legutóbb egy éve, a luxemburgiaktól elszenvedett 3-2-es vereség alkalmával ért el, míg idegenben négy esztendeje, a 2010 szeptemberében Szlovéniában aratott győzelme (1-0) óta nem nyert.

Csak, hogy tudjuk hova tenni a sehol sincs magyar futball újabb nyomasztó blamázsát...

MAGYARORSZÁG–ÉSZAK-ÍRORSZÁG 1-2 (0-0)
Labdarúgó Eb-selejtező, Üllői út, 20 672 néző. Jv.: Aytekin (német).
Magyarország: Gulácsi – Vanczák, Lipták, Juhász – Gyurcsó, Varga (Lovrencsics, 59.), Tőzsér, Balogh – Dzsudzsák, Nikolics (Priskin, 46.), Rudolf (Kovács, 70.).
Észak-Írország: Carroll – Connor McLaughlin, McAuley (Cathcart, 72.), Hughes, Bunt – Evans, Davis, Baird, Norwood (McKay, 79.), Ward (McGinn, 66.) – Kyle Lafferty.
Gól: Priskin (75.), McGinn (81.), Kyle Lafferty (88.).

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.