„Pedig harmincöt évig senkit nem zavart a lövészet” – állítja a többszörös világelső. – Aztán szinte egyik napról a másikra minden megváltozott. Azok, akik nem akarták, hogy itt legyünk, hangulatkeltéssel maguk mellé állítottak olyanokat is, akiknek sokáig semmi bajuk nem volt velünk.” Hogy miért következett be a fordulat, arról azt mondja: „Az értékes ingatlan miatt vannak sejtéseim, ám erről inkább nem beszélek, nehogy újból rám küldjék edzés közben a rendőröket. Amúgy errefelé sokan tudják, hogy az engedélyeim rendben vannak. Sok szép emlék köt ide engem, s nincs valós indoka annak, hogy innen elmenjek.”
|
Kereszttűzben a sportlövő
Szabó Miklós |
Azt egyelőre nem tudni, meddig tart a csatározás, az viszont kétségtelen, hogy amióta a kiváló sportlövő mindennapjainak részévé vált az önkormányzattal való küzdelem, új időszak kezdődött a sportpályafutásában. Korábbi edzője, Pongrátzné Vasvári Erzsébet – akinek 1998-tól tíz éven át a legnagyobb sikereit köszönhette – így értékelte a helyzetet: „Diána Athénban a legjobb korban volt, és csúcsteljesítményt nyújtott.
Pekingben aztán – nyugodt körülmények között – még bekerülhetett volna az olimpiai döntőbe, a legjobb hat között pedig már bármi előfordulhat. Ezután London következett volna, de oda – más edzővel – nem jutott ki, nem szerzett kvótát. Noha nagyon akart, látszott rajta, hogy szenved a lőtérügytől. Emiatt edzései, versenyei maradtak el, ráadásul fontos éveket hagyott ki: mindez jelentős hátrány. Közben a nemzetközi mezőny mind népesebb lett, nőtt a rivalizálás, érthető hát, ha visszalépett Riótól.”
A volt szövetségi kapitány hozzáteszi: „Ma a kvalifikációs viadalokon a hatvan résztvevő közül húszan hasonlóképpen esélyesek a döntőbe jutásra, s ha valaki csak egy ilyen versenyen nem vesz részt, már nem biztos hogy ott lehet a 2016-os olimpián. A legjobbak általában heti öt napon át, minimum hat órát edzenek; aki nem így tesz, az lemarad.”
Wittinghof Tamás, Budaörs polgármestere semmilyen lehetőséget nem lát a sportlövő edzésidejének módosítására. „Inkább azt nem értem – említi –, hogy a létesítményt használó, egyben üzemeltető élsportoló számára miért nem nyilvánvaló a több száz ingatlan lakóinak életét megkeserítő lövöldözés megszüntetése. Tíz éve már, hogy tízmillió forintos segítséget és egy másik területet ajánlott fel a város a lőtér kialakítására, azóta sajnos semmi nem történt. A panaszosok számára felfoghatatlan, miként működhet közvetlenül a lakóövezet mellett zajvédelem nélkül és Natura 2000 védett természeti területen az objektum. Ebben az ügyben az önkormányzat lehetősége korlátozott, de minden lehetséges eszközt igénybe vesz azért, hogy a lőtér a mostani helyéről elköltözzön.”
Ha Igaly Diána most is abban reménykedik, mint az elszalasztott londoni lehetőség után, hogy a következő ötkarikás játékokra már rendesen fel tud készülni – ami az ő esetében a 2020-as nyári játékokat jelentené –, akkor újabb csalódás érheti.
