Látó, Albert, Fedák Sári

A védősorból a két Kálmán, Ihász és Mészöly egyaránt veretlen bajnok volt a Vasassal 1966-ban, és további három alkalommal ünnepelt NB I-es elsőséget. Az Eb-bronz szintén mindkettejüknek megvan, Ihász ezt megtoldotta a ’64-es ötkarikás diadallal, majd 1973-ban angyalföldi csapatkapitányként ő emelte magasba a Magyar Népköztársasági Kupát. Mészölyt viszont nemegyszer meghívták az Európa- és a világválogatottba – először huszonhárom éves korában, 1964-ben –, s amikor Jasin búcsúmeccsén gólt fejelt Moszkvában a szovjet válogatott kapujába, a „Nem szégyelled magad?” kérdésre vidáman felelte: „Lev barátomat akkor már lecserélték, én Vlagyimir Pilguj hálójába küldtem a labdát...”

Mészöly gondoskodott róla, hogy a klubjában egyaránt középhátvéd Mátrai Sándor és Sipos Ferenc a válogatottban jobb-bekk, illetve beállós legyen, de a két pályamódosító sem volt akárki... Mindkettő Eb-bronzéremmel büszkélkedhetett, bár az – Szentmihályihoz, Mészölyhöz, Ihászhoz, Bene Ferenchez, Albert Flóriánhoz, Farkas Jánoshoz hasonlóan – egyiküket sem boldogította; a 81-szeres Mátrai az FTC-vel, három bajnoki címen túl, Vásárvárosok Kupáját nyert, Sipos pedig úgy mutatkozott be a nemzeti tizenegyben 1957-ben, hogy utána még 56 meccsen szériában játszott (végül 77 szereplésig jutott).

A középpályán a valaha volt legnagyobb újpesti virtuózok egyike, az ötszörös bajnok, VVK-döntős Göröcs János az irányító – a Lato, Szarmach, Gadocha lengyel csatárhármas mintájára úgy is írhatnánk ezt a triót: Látó, Albert, Szűcs Lajos –, az aranylabdás és a brazilokhoz előbb jutalomjátékra, majd a világválogatottba hívott, négyszeres bajnok, háromszoros gólkirály, VVK-győztes és -döntős ferencvárosi „Császár” a fő dirigens, a zongoracipelő pedig az a védőfedezet, aki soha nem volt akkora művész, mint hitvese, Pécsi Ildikó, ám Eb-negyedik helyezést, olimpiai aranyat és ezüstöt, világválogatottságot, VVK-döntőt, valamint két bajnoki címet mutatott fel.

Alberten kívül csak Bene járt kétszer a négy között az Eb-n. Az ő címeit sem könnyű felsorolni: az újpesti mesterlövész olimpiai bajnok, nyolcszoros bajnok, ötszörös gólkirály, BEK-elődöntős, VVK-döntős, Európa-válogatott volt.Mondom, a belépéshez szükség van „valamire” a névjegykártyán... Farkas az olimpiai meg a négy NB I-es aranyat tette a komornyik ezüsttálcájára az Eb-bronzérem, a világválogatottság, a „brazil” bombagól mellett.

Mert erre az álomtizenegyre mi sem jellemzőbb, mint hogy hárman közülük egyszerre léptek fel 1968 novemberében a Brazília–FIFA All Stars meccsen, míg a riói Maracana negyedik akkori magyar vendége, az Eb-bronzérmes – a harmadik helyért vívott meccsen kétgólos –, továbbá kétszeres olimpiai bajnok Novák Dezső, fájdalom, itt nem fért be...