A történelmi mérkőzésre 1900-ban, a bostoni Longwood Brookline Cricket Club pályáján került sor: az első győzelmet - stílszerűen - az ötletgazda szerezte, és az amerikaiak 3:0-ra vezettek, amikor éktelen vihar kerekedett, így a negyedik és az ötödik mérkőzést már nem tudták lejátszani.

A kezdeményezés annyira nem érdekelt senkit, hogy a következő évben meg sem rendezték a versenyt. Davis azonban makacs ember volt, folytatta a levelező tagozatot, ennek köszönhetően 1902-től nemzetközivé lett a vetélkedő, csatlakozott Ausztria, Belgium, Franciaország, vegyes csapattal nevezett Ausztrália és Új-Zéland. Viszont negyedszázadot kellett arra várni, hogy az esemény hivatalos elismerést kapjon és fölvegyék a versenynaptárba. A Davis Kupa elnevezést azonban az alapító már nem érhette meg, 1945-ös halála után nevezték csak el róla az azóta a világ legjelentősebb sporteseményeinek egyikévé avanzsáló sorozatot. Hol van már a kezdeti érdektelenség: a századik évfordulón 129 ország nevezett.

Ebben a sorozatban nincs (soha nem is volt) pénzdíj - az más kérdés, hogy az egyes országok miként honorálják legjobbjaik erőfeszítéseit -, a DK-ban szerepelni sokkal inkább dicsőség, mintsem kereseti lehetőség. Amúgy honfitársai méltóképpen ápolják Dwight Davis emlékét: az amerikaiak eddig harminckétszer nyerték el a kupát. Az ausztrálok 28-szor diadalmaskodtak; további tíz ország győzött legalább egyszer.

Komoly esély van arra, hogy a díszes serleget elnyerő nemzetek száma az idén tizenháromra emelkedjék: az eddig két döntőt játszó - és mindkettőt elbukó - argentinok hazai pályán fogadják a kétszeres korábbi bajnok spanyolokat. Nem csupán a hazai pálya szól a dél-amerikaiak mellett, hanem az is, hogy a vendégeknél sérülés miatt nem játszhat a világelső Rafael Nadal. A helyszín Mar del Plata, közelebbről a Malvin-szigetekről elnevezett, 11132 nézőt befogadó sportcsarnok. Az igazi meglepetés az, hogy a két, köztudottan "salakos" tenisznemzet mától vasárnapig tartó összecsapását kemény borításon rendezik. A részvevők közül a legrangosabb világranglista-helyezéssel Juan Martin del Potro büszkélkedik (8.), honfitársa, David Nalbandian a 11., és csak a 12. helyen következik a pillanatnyilag legjobb bevethető spanyol, David Ferrer. Fernando Verdasco (16.) sem éppen lebecsülendő ellenfél, ám a hazai aréna a Davis Kupában óriási segítség lehet: gondoljunk csak a brazilok felejthetetlen mérkőzéseire, amelyeken labdamenetek közbeni trombitaszólók szokták nehezíteni a vendégcsapat dolgát.

A jelek szerint Mar del Plata látványos meggazdagodást remél a házigazdai szereptől: a mindhárom napra érvényes (kakasülős) jegyek 300 dollárnál kezdődnek és 1243 dollárig drágulnak. Argentin siker esetén aligha szívja majd bárki is a fogát, de mi lesz, ha meglepetés születik?

Az argentin-spanyol döntő programja pénteken: Nalbandian-Ferrer, Del Potro-Lopez. Szombaton: Acasuso, Calleri- Lopez, Verdasco. Vasárnap: Del Potro-Ferrer, Nalbandian-Lopez.

"Kezdők": Nalbandian és Ferrer