A jelenleg romjaiban heverő klub legnagyobb gondja azonban korántsem az edzőkérdés, hiszen bárki követné a német szakvezetőt a kispadon, csak azokat a játékosokat foglalkoztathatná (januárig legalábbis), akik a jelenlegi kerethez tartoznak. Márpedig ez a garnitúra, amelyet - nyilván Schuster egyetértésével, sőt ajánlásával - Calderon elnök és Mijatovics igazgató hozott össze, szinte mindent nélkülöz, amitől a Real Madrid a múlt évszázad klubcsapatává vált. Oda a kreativitás, a virtuóz technika, a követhetetlen kombinációk, legfőképpen azért, mert ebben a mostani kompániában nemhogy nem hemzsegnek a művészek, de a mezőnyjátékosok között talán egyetlen világklasszis sincs. A "holland vonal" befucscsolt - ráadásul a kaput kétségkívül kiválóan érző Van Nistelrooyt megoperálták -, és (többek között) Metzelderrel, Heinzével, Diarrával, Gagóval sem lehet a sok évtizedes hagyományokat követni. Azaz: akárki állítja össze a menüt - vagyis a csapatot -, megfelelő alapanyag hiányában változatlanul diéta várható svédasztal helyett...

Ilyen körülmények között a Valladolid sikerénél jóval nagyobb szenzáció a Gijon Valenciában elért diadala és játéka (3-2). A vendégcsapat tagjai közül a gólszerző, valamint gólpasszt adó David Barral olyan kunsztokat mutatott be, amilyeneket rendesen a Real Madrid labdarúgóitól várna az ember, s a karmesternek méltó társa volt a valenciai hálót először megzörgető Luis Moran, valamint a Sporting szédítő harmadik gólját jegyző Diego Castro. Az idei bajnokságban eddig csak egyszer vesztes házigazdák a 90. percben szépítettek 3-2-re; ez is jelzi, hogy a nívós mérkőzést mindvégig kézben tartották a taktikus és ötletes gijoniak.

A további mérkőzéseken: Malaga-Villarreal 2-2, Espanyol-Numancia 3-4, Getafe-Sevilla 0-2, Recreativo Huelva-FC Barcelona 0-2;

Az élmezőny: 1. Barcelona 28 pont, 2. Villarreal 25, 3. Valencia 23, 4. Real Madrid 23, 5. Sevilla 23.