A BSE-Szekszárd mérkőzést egy (1) bíró dirigálta, az erősebbik nem - itthon legalábbis - kiélezettebbnek mondható találkozói közül pedig volt, ahová csak két dirigens jutott az előírt három helyett. Zalaegerszegen speciel az a Szabó Gergő volt az egyik, akinek az apja Szabó György, a játékvezetői bizottság múlt pénteken kvázi puccsszerűen kinevezett új vezetője.

Zajlik az élet a - mind belterjesebb - kosárlabda-bajnokságban. A sportnapilap publicistája egyenesen odáig ment, hogy nem ártana Kelemen Anna celeb Zeusz elnevezésű, séta közben embereket harapó kutyáját a felek közé engedni, hátha rendet tesz. De nem csak ez az újság ír már koppanó hangon arról, ami a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége nevű katyvaszban és kapcsolt részeiben megy; citálhatnánk néhány Magyar Nemzet-bekezdést vagy éppenséggel lapunk egyik októberi számát, amelyben a nyílt színi bohózat - permanens bírósztrájk, a válogatott Krivacsevics Tijana majd öt hónapig tartó átigazolási ügye, verbális fenyegetések stb. - arra a következtetésre juttatott bennünket: a határozatlan MKOSZ-elnökségnek lassan le kellene mondania.

Természetesen nem mondott le senki, ellenben a helyzet rosszabbá vált. Itt van mindjárt e dolgozat első bekezdése, amely a legutóbbi hétvége mérkőzéseinek jellemző attitűdjét igyekezett bemutatni. Hogy tudniillik az újfent kirobbant bírósztrájk miatt esetleges körülmények között estek túl a csapatok a meccseken, s jó, hogy nem most rendezték - mondjuk - a női vonal Sopron-Pécs rangadóját, netán a férfiak Szombathely-Körmend randevúját. Ha e két meccs most lett volna, félő, hogy az alsóbb osztályból ("a megyéből") behívott idősebb, illetve ifjabb szükségbírókat - többségében ilyen volt a merítése e szombatnak-vasárnapnak - egy-egy vitatható ítéletnél körülbelül megverik. Szerencsére atrocitás nem történt: a trénerek - amint az kitetszik - inkább apatikusan állnak az ügyhöz, de ne tévedjünk el: ha nem változik a helyzet, kidagadt verőérrel közzétett értékeléssel is találkozunk majd. Ráadásul ezúttal azt sem mondhatjuk, hogy megállapodás kérdése az egész: a csapatokat tömörítő ligák - a szövetség közvetítésével - egyszer már megegyeztek a nem csupán több pénzt, hanem biztonságot s mást kérő, korábban néhányszor meglökdösött és leköpött bírókkal.

Csakhogy az októberi tenyérbe csapást a szövetség - noha megígérte - nem ratifikálta, nem helyezte vissza tisztébe a játékvezetői bizottságot, inkább fű alatt rábízta a testületet egy olyan szakemberre, amúgy korábbi kiváló bíróra (Szabó Györgyre), aki mögé nem sorakozott föl az újra sztrájkba lépő dirigensek minősített többsége. Ha igazak a számok: 86 munkabeszüntetőből 80 nem fújt a múlt hét végén.

S feltehetően nem is fúj majd, legalábbis a nyolcvanak Szabó Györgynek írt nyílt leveléből erre lehet következtetni. De mindegy is, jogosak-e a követelések vagy sem: ha egyszer az elöljárók - szóban - elfogadták a feltételeket, akkor azok megalapozatlanok nyilván nem lehetnek.

Hanem kérdés, hogy akkor most mi lesz ezután. Elsősorban az, hogy Szabó György megpróbál összerántani néhány havert-ismerőst, aki bármilyen kapcsolatban áll a játékvezetéssel (felkészül: Vágó István?), főpotentát kihúzza magát, néző-játékos-edző-klubvezető meg fejcsóválva tekinget körbe-körbe.

Szép, nagy homokozó: sokan elférnek benne.