Fekete tulipán

Hajlamos ellágyulni az ember, ha a Real Madrid-Juventusra gondol. Tíz éve, hogy BL-döntőt vívott Amszterdamban a két csapat (1-0), és a Mijatovics góljával győztes királyi gárda kezdő tizenegye ez volt: Illgner - Panucci, Hierro, Sanchis, Roberto Carlos - Karembeu, Redondo, Seedorf - Raul, Morientes, Mijatovics. Akkoriban extraklasszisok sorakoztak az együttesben, csakúgy, mint a talán még a hollandiainál is emlékezetesebb Real Madrid-Juve párharc alkalmával, 1962-ben.

A bajnokok tornája akkori negyeddöntőjében a harmadik meccs határozott a továbbjutásról, mert a spanyol csapat hiába nyert 1-0-ra Torinóban, a visszavágón a fehér mezes garnitúra elszenvedte első hazai vereségét a BEK történetében (szintén 1-0). Érdekes: mindkét találkozón honosított argentin - Di Stefano, illetve Sivori - szerezte a gólt. A harmadik mérkőzést Párizsban tartották, s azon a Real Madrid 3-1-re győzött, "Don Alfredón" kívül olyan nagyságokkal, mint Puskás Ferenc, José Santamaria, Francisco Gento.

Az "utódok" között efféle óriásokat ne keressünk, hiszen napjaink madridi csapatában csupán Casillas kapus nevezhető világklasszisnak (Cannavaro ugyancsak az volt, de már túl van pályája zenitjén). A királyi klub szakított a ragyogó tradíciókkal, azaz a rá hagyományosan jellemző artistafutballt a süllyesztőbe tette, s úgymond előtérbe helyezte az eredményességet. De csak úgymond, mert az első számú európai klubtorna históriájának legsikeresebb klubja a "német, holland" átalakítás során egyaránt már a nyolcaddöntőben búcsúzott 2007-ben és 2008-ban is a BL-től. (Azért "német, holland", mert Schuster edző német, és a gárda tele van narancssárga válogatott játékossal.) Azok, akikben még elevenen élnek az évtizedeken át megszokott gálaelőadások, elhűlve és idegenkedve nézik a mostani produkciókat, melyekből hiányzik a labdarúgás művészete és a nagy játék öröme. A huszadik század legkiválóbb klubja egy lett a jók közül - ami a hajdanán roppant magasra tett mérce szerint egyáltalán nem jó -, de a kívülálló mást nem tehet, csak azt mondhatja: legyen ez Calderon elnök, a menedzsment, valamint a tréner gondja... (Hej, Santiago Bernabeu, hej, Östreicher Emil!)

A Juventus legalább megőrizte saját stílusát, és már-már hősies meccset vív a sérülésekkel. Hosszú ideje nem számíthat Buffonra és Trezeguet-re, továbbá le kell mondania Zebina, Poulsen, Cristiano Zanetti, Szalihamidzsics és legújabban Grygera szerepeltetéséről is. Ám a Chiellini, Nedved, Amauri, Del Piero tengely megfelelően működik, még akkor is, ha a zebracsíkos együttes - négy ponttal elmaradva a listavezető Milantól - csak hatodik az olasz bajnokságban (a Real Madrid harmadik a spanyolban). A ma esti riválisok torinói találkozóját például a Juve nyerte, de a "visszavágón" az ellenfél az esélyesebb.

S már most van egy jó hír a Real Madrid számára: ha nem lenne elég Robben, Sneijder meg a többi holland, ezúttal a fekete ruhás fődirigens, Vink játékvezető is a tulipánok hazájából érkezik...

Del Piero (Juventus) szabarúgásgólja a hétvégi, AS Roma elleni bajnokin. Mi lesz Madridban?
Del Piero (Juventus) szabarúgásgólja a hétvégi, AS Roma elleni bajnokin. Mi lesz Madridban?
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.